Jonas Propheta 2
1 Et oravit Ionas ad Dominum Deum suum de ventre piscis.
És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.
2 Et dixit: Clamavi de tribulatione mea ad Dominum, et exaudivit me: de ventre inferi clamavi, et exaudisti vocem meam. (Sheol h7585)
És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat. (Sheol h7585)
3 Et proiecisti me in profundum in corde maris, et flumen circumdedit me: omnes gurgites tui, et fluctus tui super me transierunt.
Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
4 Et ego dixi: Abiectus sum a conspectu oculorum tuorum: verumtamen rursus videbo templum sanctum tuum.
És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!
5 Circumdederunt me aquæ usque ad animam: abyssus vallavit me, pelagus operuit caput meum.
Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.
6 Ad extrema montium descendi: terræ vectes concluserunt me in æternum: et sublevabis de corruptione vitam meam, Domine Deus meus.
A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
7 Cum angustiaretur in me anima mea, Domini recordatus sum: ut veniat ad te oratio mea ad templum sanctum tuum.
Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
8 Qui custodiunt vanitates frustra, misericordiam suam derelinquunt.
A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
9 Ego autem in voce laudis immolabo tibi: quæcumque vovi, reddam pro salute Domino.
De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
10 Et dixit Dominus pisci: et evomuit Ionam in aridam.
És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.
