Job 4
1 Respondens autem Eliphaz Themanites, dixit:
És felele a témáni Elifáz, és monda:
2 Si cœperimus loqui tibi, forsitan moleste accipies, sed conceptum sermonem tenere quis poterit?
Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
3 Ecce docuisti multos, et manus lassas roborasti:
Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
4 Vacillantes confirmaverunt sermones tui, et genua trementia confortasti:
A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
5 Nunc autem venit super te plaga, et defecisti: tetigit te, et conturbatus es.
Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
6 Ubi est timor tuus, fortitudo tua, patientia tua, et perfectio viarum tuarum?
Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
7 Recordare obsecro te, quis umquam innocens periit? aut quando recti deleti sunt?
Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
8 Quin potius vidi eos, qui operantur iniquitatem, et seminant dolores, et metunt eos,
A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
9 Flante Deo perisse, et spiritu iræ eius esse consumptos:
Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
10 Rugitus leonis, et vox leænæ, et dentes catulorum leonum contriti sunt.
Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
11 Tigris periit, eo quod non haberet prædam, et catuli leonis dissipati sunt.
Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
12 Porro ad me dictum est verbum absconditum, et quasi furtive suscepit auris mea venas susurri eius.
Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
13 In horrore visionis nocturnæ, quando solet sopor occupare homines,
Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
14 Pavor tenuit me, et tremor, et omnia ossa mea perterrita sunt:
Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
15 Et cum spiritus me præsente transiret, inhorruerunt pili carnis meæ.
Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
16 Stetit quidam, cuius non agnoscebam vultum, imago coram oculis meis, et vocem quasi auræ lenis audivi.
Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
17 Numquid homo, Dei comparatione iustificabitur, aut factore suo purior erit vir?
Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
18 Ecce qui serviunt ei, non sunt stabiles, et in angelis suis reperit pravitatem:
Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
19 Quanto magis hi qui habitant domos luteas, qui terrenum habent fundamentum, consumentur velut a tinea?
Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
20 De mane usque ad vesperam succidentur: et quia nullus intelligit, in æternum peribunt.
Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
21 Qui autem reliqui fuerint, auferentur ex eis: morientur, et non in sapientia.
Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
