Job 31
1 Pepigi fœdus cum oculis meis ut ne cogitarem quidem de virgine.
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
2 Quam enim partem haberet in me Deus desuper, et hereditatem Omnipotens de excelsis?
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3 Numquid non perditio est iniquo, et alienatio operantibus iniustitiam?
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
4 Nonne ipse considerat vias meas, et cunctos gressus meos dinumerat?
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
5 Si ambulavi in vanitate, et festinavit in dolo pes meus:
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
6 Appendat me in statera iusta, et sciat Deus simplicitatem meam.
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
7 Si declinavit gressus meus de via, et si secutum est oculos meos cor meum, et si manibus meis adhæsit macula:
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
8 Seram, et alium comedat: et progenies mea eradicetur.
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
9 Si deceptum est cor meum super muliere, et si ad ostium amici mei insidiatus sum:
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
10 Scortum alterius sit uxor mea, et super illam incurventur alii.
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
11 Hoc enim nefas est, et iniquitas maxima.
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
12 Ignis est usque ad perditionem devorans, et omnia eradicans genimina.
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
13 Si contempsi subire iudicium cum servo meo, et ancilla mea, cum disceptarent adversum me.
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
14 Quid enim faciam cum surrexerit ad iudicandum Deus? et cum quæsierit, quid respondebo illi?
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
15 Numquid non in utero fecit me qui et illum operatus est: et formavit me in vulva unus?
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
16 Si negavi, quod volebant, pauperibus, et oculos viduæ expectare feci:
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
17 Si comedi buccellam meam solus, et non comedit pupillus ex ea:
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
18 (Quia ab infantia mea crevit mecum miseratio: et de utero matris meæ egressa est mecum.)
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
19 Si despexi pereuntem, eo quod non habuerit indumentum, et absque operimento pauperem:
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
20 Si non benedixerunt mihi latera eius, et de velleribus ovium mearum calefactus est:
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
21 Si levavi super pupillum manum meam, etiam cum viderem me in porta superiorem:
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22 Humerus meus a iunctura sua cadat, et brachium meum cum suis ossibus confringatur.
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23 Semper enim quasi tumentes super me fluctus timui Deum, et pondus eius ferre non potui.
Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
24 Si putavi aurum robur meum, et obrizo dixi: Fiducia mea.
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25 Si lætatus sum super multis divitiis meis, et quia plurima reperit manus mea.
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26 Si vidi solem cum fulgeret, et lunam incedentem clare:
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27 Et lætatum est in abscondito cor meum, et osculatus sum manum meam ore meo.
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28 Quæ est iniquitas maxima, et negatio contra Deum altissimum.
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29 Si gavisus sum ad ruinam eius, qui me oderat, et exultavi quod invenisset eum malum.
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30 Non enim dedi ad peccandum guttur meum, ut expeterem maledicens animam eius.
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
31 Si non dixerunt viri tabernaculi mei: Quis det de carnibus eius ut saturemur?
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
32 Foris non mansit peregrinus, ostium meum viatori patuit.
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
33 Si abscondi quasi homo peccatum meum, et celavi in sinu meo iniquitatem meam.
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
34 Si expavi ad multitudinem nimiam, et despectio propinquorum terruit me: et non magis tacui, nec egressus sum ostium.
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
35 Quis mihi tribuat auditorem, ut desiderium meum audiat Omnipotens: et librum scribat ipse qui iudicat.
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36 Ut in humero meo portem illum, et circumdem illum quasi coronam mihi?
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37 Per singulos gradus meos pronunciabo illum, et quasi principi offeram eum.
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38 Si adversum me terra mea clamat, et cum ipsa sulci eius deflent:
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
39 Si fructus eius comedi absque pecunia, et animam agricolarum eius afflixi:
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
40 Pro frumento oriatur mihi tribulus, et pro hordeo spina. Finita sunt verba Iob.
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
