Job 23

1 Respondens autem Iob, ait:

Felele pedig Jób, és monda:

2 Nunc quoque in amaritudine est sermo meus, et manus plagæ meæ aggravata est super gemitum meum.

Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.

3 Quis mihi tribuat ut cognoscam et inveniam illum, et veniam usque ad solium eius?

Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.

4 Ponam coram eo iudicium, et os meum replebo increpationibus.

Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.

5 Ut sciam verba, quæ mihi respondeat, et intelligam quid loquatur mihi.

Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.

6 Nolo multa fortitudine contendat mecum, nec magnitudinis suæ mole me premat.

Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!

7 Proponat æquitatem contra me, et perveniat ad victoriam iudicium meum.

Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!

8 Si ad Orientem iero, non apparet: si ad Occidentem, non intelligam eum.

Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.

9 Si ad sinistram, quid agam? non apprehendam eum: si me vertam ad dexteram, non videbo illum.

Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.

10 Ipse vero scit viam meam, et probavit me quasi aurum, quod per ignem transit:

De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

11 Vestigia eius secutus est pes meus, viam eius custodivi, et non declinavi ex ea.

Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.

12 A mandatis labiorum eius non recessi, et in sinu meo abscondi verba oris eius.

Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.

13 Ipse enim solus est, et nemo avertere potest cogitationem eius: et anima eius quodcumque voluit, hoc fecit.

Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.

14 Cum expleverit in me voluntatem suam, et alia multa similia præsto sunt ei.

Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.

15 Et idcirco a facie eius turbatus sum, et considerans eum, timore sollicitor.

Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.

16 Deus mollivit cor meum, et Omnipotens conturbavit me.

Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.

17 Non enim perii propter imminentes tenebras, nec faciem meam operuit caligo.

Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!