Thessalonicenses I 4
1 De cetero ergo, fratres, rogamus vos et obsecramus in Domino Iesu, ut quemadmodum accepistis a nobis quomodo oporteat vos ambulare, et placere Deo, sic et ambuletis ut abundetis magis.
Továbbá pedig kérünk titeket, atyámfiai, és intünk az Úr Jézusban, hogy amint tőlünk tanultátok, hogy mi módon kell Istennek tetsző módon élnetek, ebben egyre előbbre jussatok.
2 Scitis enim quæ præcepta dederim vobis per Dominum Iesum.
Mert tudjátok, hogy milyen parancsolatokat adtunk nektek az Úr Jézus által.
3 Hæc est enim voluntas Dei, sanctificatio vestra: ut abstineatis vos a fornicatione,
Mert az az Isten akarata, hogy szentté legyetek: tartózkodjatok a paráznaságtól,
4 ut sciat unusquisque vestrum vas suum possidere in sanctificatione, et honore:
mindenki szentül és tisztességesen éljen feleségével,
5 non in passione desiderii, sicut et Gentes, quæ ignorant Deum:
nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent.
6 et nequis supergrediatur, neque circumveniat in negotio fratrem suum: quoniam vindex est Dominus de his omnibus, sicut prædiximus vobis, et testificati sumus.
Senki se lépje át a törvényt, és ne károsítsa meg atyafiát, mert megítéli az Úr mindezeket, amint már mondtuk is nektek, és bizonyságot tettünk erről.
7 non enim vocavit nos Deus in immunditiam, sed in sanctificationem.
Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket Isten.
8 Itaque qui hæc spernit, non hominem spernit, sed Deum: qui etiam dedit Spiritum suum sanctum in nobis.
Aki azért ezeket megveti, nem embert vet meg, hanem az Istent, aki Szentlelkét is adja nektek.
9 De charitate autem fraternitatis non necesse habemus scribere vobis: ipsi enim vos a Deo didicistis ut diligatis invicem.
Az atyafiúi szeretetről pedig nem is szükséges írnom nektek, mert titeket Isten maga tanított meg arra, hogy egymást szeressétek.
10 Etenim illud facitis in omnes fratres in universa Macedonia. Rogamus autem vos fratres ut abundetis magis,
Sőt gyakoroljátok is ezt minden atyafi iránt, akik Macedóniában vannak. Kérünk is titeket, atyámfiai, hogy jussatok ebben előbbre.
11 et opera detis ut quieti sitis, et ut vestrum negotium agatis, et operemini manibus vestris, sicut præcepimus vobis:
Becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitokkal törődjetek, és saját kezetekkel dolgozzatok, amint ezt meghagytuk nektek.
12 et ut honeste ambuletis ad eos, qui foris sunt: et nullius aliquid desideretis.
A kívülállókkal tisztességesen viselkedjetek, és ne szoruljatok rá senkire.
13 Nolumus autem vos ignorare fratres de dormientibus, ut non contristemini sicut et ceteri, qui spem non habent.
Nem akarjuk, atyámfiai, hogy tudatlanok legyetek azok felől, akik elhunytak, és úgy gyászoljatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.
14 Si enim credimus quod Iesus mortuus est, et resurrexit: ita et Deus eos, qui dormierunt per Iesum, adducet cum eo.
Mert ahogyan hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, úgy Isten maga mellé veszi az elhunytakat Jézus által, vele együtt.
15 Hoc enim vobis dicimus in verbo Domini, quia nos, qui vivimus, qui residui sumus in adventum Domini, non præveniemus eos, qui dormierunt.
Mert ezt az Úr szavával mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem előzzük meg azokat, akik már elhunytak.
16 Quoniam ipse Dominus in iussu, et in voce Archangeli, et in tuba Dei descendet de cælo: et mortui, qui in Christo sunt, resurgent primi.
Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll a mennyből, és akkor feltámadnak először azok, akik a Krisztusban elhunytak.
17 Deinde nos, qui vivimus, qui relinquimur, simul rapiemur cum illis in nubibus obviam Christo in aera, et sic semper cum Domino erimus.
Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt felhőn keresztül a magasba az Úr elé, és így mindenkor az Úrral leszünk.
18 Itaque consolamini invicem in verbis istis.
Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel a szavakkal.
