Corinthios I 15
1 Notum autem vobis facio, fratres, Evangelium, quod prædicavi vobis, quod et accepistis, in quo et statis,
Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is,
2 per quod et salvamini: qua ratione prædicaverim vobis, si tenetis, nisi frustra credidistis.
A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.
3 Tradidi enim vobis in primis quod et accepi: quoniam Christus mortuus est pro peccatis nostris secundum Scripturas:
Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint;
4 et quia sepultus est, et quia resurrexit tertia die secundum Scripturas:
És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint;
5 et quia visus est Cephæ, et post hoc undecim:
És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek;
6 Deinde visus est plus quam quingentis fratribus simul: ex quibus multi manent usque adhuc, quidam autem dormierunt:
Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;
7 Deinde visus est Iacobo, deinde Apostolis omnibus:
Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak;
8 Novissime autem omnium tamquam abortivo, visus est et mihi.
Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent.
9 Ego enim sum minimus Apostolorum, qui non sum dignus vocari Apostolus, quoniam persecutus sum Ecclesiam Dei.
Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát.
10 Gratia autem Dei sum id, quod sum, et gratia eius in me vacua non fuit, sed abundantius illis omnibus laboravi: non ego autem, sed gratia Dei mecum:
De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.
11 Sive enim ego, sive illi: sic prædicamus, et sic credidistis.
Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívőkké.
12 Si autem Christus prædicatur quod resurrexit a mortuis, quomodo quidam dicunt in vobis, quoniam resurrectio mortuorum non est?
Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása?
13 Si autem resurrectio mortuorum non est: neque Christus resurrexit.
Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel.
14 Si autem Christus non resurrexit, inanis est ergo prædicatio nostra, inanis est et fides vestra:
Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.
15 invenimur autem et falsi testes Dei: quoniam testimonium diximus adversus Deum quod suscitaverit Christum, quem non suscitavit, si mortui non resurgunt.
Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
16 Nam si mortui non resurgunt, neque Christus resurrexit.
Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel.
17 Quod si Christus non resurrexit, vana est fides vestra, adhuc enim estis in peccatis vestris.
Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok.
18 Ergo et qui dormierunt in Christo, perierunt.
A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát.
19 Si in hac vita tantum in Christo sperantes sumus, miserabiliores sumus omnibus hominibus.
Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
20 Nunc autem Christus resurrexit a mortuis primitiæ dormientium,
Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.
21 quoniam quidem per hominem mors, et per hominem resurrectio mortuorum.
Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.
22 Et sicut in Adam omnes moriuntur, ita et in Christo omnes vivificabuntur.
Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.
23 Unusquisque autem in suo ordine, primitiæ Christus: deinde ii, qui sunt Christi, qui in adventu eius crediderunt.
Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.
24 Deinde finis: cum tradiderit regnum Deo et Patri, cum evacuaverit omnem principatum, et potestatem, et virtutem.
Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.
25 Oportet autem illum regnare donec ponat omnes inimicos sub pedibus eius.
Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.
26 Novissima autem inimica destruetur mors: Omnia enim subiecit pedibus eius. Cum autem dicat:
Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.
27 Omnia subiecta sunt ei, sine dubio præter eum, qui subiecit ei omnia.
Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.
28 Cum autem subiecta fuerint illi omnia: tunc et ipse Filius subiectus erit ei, qui subiecit sibi omnia, ut sit Deus omnia in omnibus.
Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.
29 Alioquin quid facient qui baptizantur pro mortuis, si omnino mortui non resurgunt? ut quid et baptizantur pro illis?
Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?
30 ut quid et nos periclitamur omni hora?
Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban?
31 Quotidie morior per vestram gloriam, fratres, quam habeo in Christo Iesu Domino nostro.
Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban.
32 Si (secundum hominem) ad bestias pugnavi Ephesi, quid mihi prodest, si mortui non resurgunt? manducemus, et bibamus, cras enim moriemur.
Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!
33 Nolite seduci: Corrumpunt mores bonos colloquia mala.
Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.
34 Evigilate iusti, et nolite peccare: ignorantiam enim Dei quidam habent, ad reverentiam vobis loquor.
Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom.
35 Sed dicet aliquis: Quomodo resurgunt mortui? qualive corpore venient?
De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?
36 Insipiens, tu quod seminas non vivificatur, nisi prius moriatur.
Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd.
37 Et quod seminas, non corpus, quod futurum est, seminas, sed nudum granum, ut puta tritici, aut alicuius ceterorum.
És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.
38 Deus autem dat illi corpus sicut vult: ut unicuique seminum proprium corpus.
Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét.
39 Non omnis caro, eadem caro: sed alia quidem hominum, alia vero pecorum, alia volucrum, alia autem piscium.
Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.
40 Et corpora cælestia, et corpora terrestria: sed alia quidem cælestium gloria, alia autem terrestrium:
És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.
41 Alia claritas solis, alia claritas lunæ, et alia claritas stellarum. Stella enim a stella differt in claritate:
Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.
42 sic et resurrectio mortuorum. Seminatur in corruptione, surget in incorruptione.
Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
43 Seminatur in ignobilitate, surget in gloria: Seminatur in infirmitate, surget in virtute:
Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben.
44 Seminatur corpus animale, surget corpus spiritale. Si est corpus animale, est et spiritale, sicut scriptum est:
Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.
45 Factus est primus homo Adam in animam viventem, novissimus Adam in spiritum vivificantem.
Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.
46 Sed non prius quod spiritale est, sed quod animale: deinde quod spiritale.
De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.
47 Primus homo de terra, terrenus: secundus homo de cælo, cælestis.
Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.
48 Qualis terrenus, tales et terreni: et qualis cælestis, tales et cælestes.
A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.
49 Igitur, sicut portavimus imaginem terreni, portemus et imaginem cælestis.
És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.
50 Hoc autem dico, fratres: quia caro et sanguis regnum Dei possidere non possunt: neque corruptio incorruptelam possidebit.
Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
51 Ecce mysterium vobis dico: Omnes quidem resurgemus, sed non omnes immutabimur.
Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
52 In momento, in ictu oculi, in novissima tuba: canet enim tuba, et mortui resurgent incorrupti: et nos immutabimur.
Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
53 Oportet enim corruptibile hoc induere incorruptionem: et mortale hoc induere immortalitatem.
Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
54 Cum autem mortale hoc induerit immortalitatem, tunc fiet sermo, qui scriptus est: Absorpta est mors in victoria.
Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.
Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad? (Hadēs g86)
56 Stimulus autem mortis peccatum est: virtus vero peccati lex.
A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.
57 Deo autem gratias, qui dedit nobis victoriam per Dominum nostrum Iesum Christum.
De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.
58 Itaque fratres mei dilecti, stabiles estote, et immobiles: abundantes in opere Domini semper, scientes quod labor vester non est inanis in Domino.
Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.
