Psalmorum 95

1 Laus Cantici ipsi David. Venite, exultemus Domino: iubilemus Deo salutari nostro:

Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

2 Præoccupemus faciem eius in confessione: et in psalmis iubilemus ei.

Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

3 Quoniam Deus magnus Dominus: et Rex magnus super omnes deos.

Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

4 Quia in manu eius sunt omnes fines terræ: et altitudines montium ipsius sunt.

kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

5 Quoniam ipsius est mare, et ipse fecit illud: et siccam manus eius formaverunt.

kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

6 Venite adoremus, et procidamus: et ploremus ante Dominum, qui fecit nos.

Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

7 Quia ipse est Dominus Deus noster: et nos populus pascuæ eius, et oves manus eius.

Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

8 Hodie si vocem eius audieritis, nolite obdurare corda vestra;

Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

9 Sicut in irritatione secundum diem tentationis in deserto: ubi tentaverunt me patres vestri, probaverunt me, et viderunt opera mea.

a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

10 Quadraginta annis offensus fui generationi illi, et dixi: Semper hi errant corde.

Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

11 Et isti non cognoverunt vias meas: ut iuravi in ira mea: Si introibunt in requiem meam.

úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!