Psalmorum 94
1 Psalmus ipsi David, Quarta Sabbati. Deus ultionum Dominus: Deus ultionum libere egit.
Megtorlásnak Istene, Örökkévaló, megtorlásnak Istene, jelenj meg!
2 Exaltare qui iudicas terram: redde retributionem superbis.
Emelkedjél, birája a földnek, hárítsd vissza tettüket a gőgösökre.
3 Usquequo peccatores Domine: usquequo peccatores gloriabuntur:
Meddig fognak a gonoszok, oh Orökkévaló, meddig fognak a gonoszok újjongani?
4 Effabuntur, et loquentur iniquitatem: loquentur omnes, qui operantur iniustitiam?
Bugyogtatnak, beszélnek daczosat, kérkednek mind a jogtalanságot cselekvők.
5 Populum tuum Domine humiliaverunt: et hereditatem tuam vexaverunt.
Népedet, Örökkévaló, zúzzák, és birtokodat sanyargatják;
6 Viduam, et advenam interfecerunt: et pupillos occiderunt.
özvegyet és jövevényt ölnek és árvákat gyilkolnak.
7 Et dixerunt: Non videbit Dominus, nec intelliget Deus Iacob.
S azt mondták Nem látja Jáh s nem ügyel rá Jákób Istene.
8 Intelligite insipientes in populo: et stulti aliquando sapite.
Ügyeljetek, ti oktalanok a nép közt, s ti balgák, mikor tértek észre?
9 Qui plantavit aurem, non audiet? aut qui finxit oculum, non considerat?
Vajon a ki fület plántál, nem hall-e, avagy a ki szemet alkot, nem 1át-e?
10 Qui corripit gentes, non arguet: qui docet hominem scientiam?
Vajon a ki nemzeteket fenyít, nem büntet-e, ő, ki az embert tudásra tanítja?
11 Dominus scit cogitationes hominum, quoniam vanæ sunt.
Az Örökkévaló tudja az ember gondolatait, hogy hiábavalóság azok.
12 Beatus homo, quem tu erudieris Domine: et de lege tua docueris eum.
Boldog a férfi, kit megfenyítsz, Jáh, és tanodra taníted;
13 Ut mitiges ei a diebus malis: donec fodiatur peccatori fovea.
hogy nyugtot adj neki bajnak napjaitól, míg megásatik a gonosznak a verem.
14 Quia non repellet Dominus plebem suam: et hereditatem suam non derelinquet.
Mert nem veti el népét az Örökkévaló, s birtokát nem hagyja el.
15 Quoadusque iustitia convertatur in iudicium: et qui iuxta illam omnes qui recto sunt corde.
Mert igazsághoz tér vissza az ítélet, és utána mennek mind az egyenesszívüek.
16 Quis consurget mihi adversus malignantes? aut quis stabit mecum adversus operantes iniquitatem?
Ki támad mellém a gonosztevők ellen, ki áll oda mellém a jogtalanságot cselekvők ellen?
17 Nisi quia Dominus adiuvit me: paulominus habitasset in inferno anima mea. (questioned)
Hogyha nem volna az Örökkévaló segítségül nekem, kevés híján sír csendjében lakott volna a lelkem.
18 Si dicebam: Motus est pes meus: misericordia tua Domine adiuvabat me.
Ha azt mondtam: megingott a lábam – szereteted, oh Örökkévaló támogat engem.
19 Secundum multitudinem dolorum meorum in corde meo: consolationes tuæ lætificaverunt animam meam.
Mikor sok a tépelődés én bennem, a te vigasztalásaid vidámítják föl lelkemet.
20 Numquid adhæret tibi sedes iniquitatis: qui fingis laborem in præcepto?
Vajon társul-e veled a veszedelmek trónja, az a ki bajt alkot a törvény ellenére?
21 Captabunt in animam iusti: et sanguinem innocentem condemnabunt.
Összecsődülnek az igaznak lelke ellen, s az ártatlan vért kárhoztatják.
22 Et factus est mihi Dominus in refugium: et Deus meus in adiutorium spei meæ.
De nekem az Örökkévaló mentsvárul lett, és Istenem menedékem sziklájává;
23 Et reddet illis iniquitatem ipsorum: et in malitia eorum disperdet eos: disperdet illos Dominus Deus noster.
s visszahárította rájuk gazságukat s rosszaságukban megsemmisíti őket, megsemmisíti őket az Örökkévaló, a mi Istenünk.
