Psalmorum 9
1 In finem, pro occultis filii, Psalmus David. Confitebor tibi Domine in toto corde meo: narrabo omnia mirabilia tua.
A karmesternek, Mút-labbénre. Zsoltár Dávidtól. Hadd magasztalom az Örökkévalót egész szívemmel, hadd beszélem el mind a csodatotteidet!
2 Lætabor et exultabo in te: psallam nomini tuo Altissime,
Hadd örvendek és ujjongok benned, hadd zengem nevedet, oh Legfelső!
3 In convertendo inimicum meum retrorsum: infirmabuntur, et peribunt a facie tua.
A mikor hátrafordulnak ellenségeim, megbotlanak s elvesznek színed elől.
4 Quoniam fecisti iudicium meum et causam meam: sedisti super thronum qui iudicas iustitiam.
Mert te elvégezted ítéletemet és ügyemet, trónra ültél, igazságos biró.
5 Increpasti Gentes, et periit impius: nomen eorum delesti in æternum et in sæculum sæculi.
Megdorgáltál nemzeteket, elveszítotted a gonoszt, eltörölted nevüket mindörökre.
6 Inimici defecerunt frameæ in finem: et civitates eorum destruxisti. Periit memoria eorum cum sonitu:
Az ellenségek eltüntek – romok mindétig; városokat szakítottál ki – elveszett az ő emlékük.
7 et Dominus in æternum permanet. Paravit in iudicio thronum suum:
De az Örökkévaló örökké trónol, megszilárdította az ítéletre trónját.
8 et ipse iudicabit orbem terræ in æquitate, iudicabit populos in iustitia.
És ő itéli igazsággal a világot, megbírálja a nemzeteket egyenességgel;
9 Et factus est Dominus refugium pauperi: adiutor in opportunitatibus, in tribulatione.
hogy legyen az Örökkévaló mentsvárúl az elnyomottnak, mentsvárúl az inség idejében.
10 Et sperent in te qui noverunt nomen tuum: quoniam non dereliquisti quærentes te Domine.
Bíznak tehát benned, a kik nevedet ismerik, mert nem hagytad el a téged keresőket, Örökkévaló.
11 Psallite Domino, qui habitat in Sion: annunciate inter Gentes studia eius:
Zengjetek az Örökkévalónak, ki Cziónban székel, jelentsétek a népek közt cselekedeteit.
12 Quoniam requirens sanguinem eorum recordatus est: non est oblitus clamorem pauperum.
Mert a ki az elontott vért követeli, megemlékezett azokról, nem felejtette el az alázatosak kiáltását.
13 Miserere mei Domine: vide humilitatem meam de inimicis meis.
Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, lásd nyomorgásomat gyülölőimtől, ki fölemelsz engem a halál kapúiból;
14 Qui exaltas me de portis mortis, ut annunciem omnes laudationes tuas in portis filiæ Sion.
azért, hogy elbeszélhessem minden dicséretedet, Czión leányának kapuiban vigadhassak segítségedben.
15 Exultabo in salutari tuo: infixæ sunt Gentes in interitu, quem fecerunt. In laqueo isto, quem absconderunt, comprehensus est pes eorum.
Elsülyedtek nemzetek a veremben, melyet készítottek; a hálóban, melyet elrejtettek, megfogatott a lábuk.
16 Cognoscetur Dominus iudicia faciens: in operibus manuum suarum comprehensus est peccator.
Megismertette magát az Örökkévaló: ítéletet elvégzett, keze művei által tőrbe esik a gonosz. Higgájón. Széla.
Az alvilágba térnek a gonoszok, mind a nemzetek, az istenfelejtők. (Sheol h7585)
18 Quoniam non in finem oblivio erit pauperis: patientia pauperum non peribit in finem.
Mert nem mindétig felejtetik el a szűkölködő, a szegények reménye nem vész el örökké.
19 Exurge Domine, non confortetur homo: iudicentur Gentes in conspectu tuo:
Kelj föl, Örökkévaló, ne hatalmaskodjék a halandó, itéltessenek a nemzetek a te színed előtt;
20 Constitue Domine legislatorem super eos: ut sciant Gentes quoniam homines sunt.
szerezz, Örökkévaló, félelmet nekik, tudják meg a nemzetek, hogy halandók ők! Széla.
