Psalmorum 89
1 Intellectus Ethan Ezrahitæ. Misericordias Domini in æternum cantabo. In generationem et generationem annunciabo veritatem tuam in ore meo.
Oktató dal az ezráchi Étántól. Az Örökkévaló kegyeit hadd éneklem örökké, nemzedékre meg nemzedékre szájammal tudatom hűségedet.
2 Quoniam dixisti: In æternum misericordia ædificabitur in cælis: præparabitur veritas tua in eis.
Mert mondom: Örökre fölépül a kegy, az egekben ott szilárdítod meg hűségedet.
3 Disposui testamentum electis meis, iuravi David servo meo:
Szövetséget kötöttem kiválasztottammal, megesküdtem Dávid szolgámnak:
4 usque in æternum præparabo semen tuum. Et ædificabo in generationem, et generationem sedem tuam.
mindörökre megszilárdítom magzatodat, fölépítem trónodat nemzedékre meg nemzedékre. Széla.
5 Confitebuntur cæli mirabilia tua Domine: etenim veritatem tuam in Ecclesia sanctorum.
És magasztalják az egek csodádat, Örökkévaló, hűségedet is a szentek gyülekezetében.
6 Quoniam quis in nubibus æquabitur Domino: similis erit Deo in filiis Dei?
Mert ki a mennyben vethető egybe az Örökkévalóval, hasonlít az Örökkévalóhoz az istenfiak között?
7 Deus, qui glorificatur in consilio sanctorum: magnus et terribilis super omnes qui in circuitu eius sunt.
Isten rettenetes a szentek tanácsában nagyon, és félelmetes mind a körülötte levők fölött.
8 Domine Deus virtutum quis similis tibi? potens es Domine, et veritas tua in circuitu tuo.
Örökkévaló, seregek Istene, ki olyan mint te, hatalmas, oh Jáh? Hűséged körülötted van.
9 Tu dominaris potestati maris: motum autem fluctuum eius tu mitigas.
Te uralkodol a tenger gőgösségén, mikor emelkednek hullámai, te csendesíted le.
10 Tu humiliasti sicut vulneratum, superbum: in brachio virtutis tuæ dispersisti inimicos tuos.
Te összezúztad, mint megölöttet, Ráhábot; erős karoddal szerteszórtad ellenségeidet.
11 Tui sunt cæli, et tua est terra, orbem terræ et plenitudinem eius tu fundasti:
Tied az ég, tied a föld is, világ és teljessége – te alapítottad meg.
12 Aquilonem, et mare tu creasti. Thabor et Hermon in nomine tuo exultabunt:
Észak és dél te teremtetted; Tábor és Chermón nevedben újjonganak.
13 tuum brachium cum potentia. Firmetur manus tua, et exaltetur dextera tua:
Tied a kar a hatalommal együtt, erős a kezed, magas a jobbod.
14 iustitia et iudicium præparatio sedis tuæ. Misericordia et veritas præcedent faciem tuam.
Igazság és jog trónod talapzata, szeretet és hűség színed elé járulnak.
15 Beatus populus, qui scit iubilationem. Domine, in lumine vultus tui ambulabunt,
Boldog a nép, mely ismeri a riadást; Örökkévaló, arczod világosságában járnak.
16 et in nomine tuo exultabunt tota die: et in iustitia tua exaltabuntur.
Nevedben vigadnak egész nap és igazságodban felmagasodnak.
17 Quoniam gloria virtutis eorum tu es: et in beneplacito tuo exaltabitur cornu nostrum.
Mert erős ékességük vagy s kedvelésed által emelkedik szarvunk.
18 Quia Domini est assumptio nostra: et sancti Israel regis nostri.
Mert az Örökkévalóé a mi paizsunk és Izraél szentjéé a mi királyunk.
19 Tunc locutus es in visione sanctis tuis, et dixisti: Posui adiutorium in potente: et exaltavi electum de plebe mea.
Akkoron szóltál látomásban jámboraidhoz s mondtad: segítséget nyújtottam egy vitéznek, kiemeltem egy ifjút a nép közűl;
20 Inveni David servum meum: oleo sancto meo unxi eum.
megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt.
21 Manus enim mea auxiliabitur ei: et brachium meum confortabit eum.
A ki mellett szilárdan lest a kezem, karom is erősíti őt.
22 Nihil proficiet inimicus in eo, et filius iniquitatis non apponet nocere ei.
Nem fogja őt szorítani ellenség, s jogtalanság embere nem sanyargatja.
23 Et concidam a facie ipsius inimicos eius: et odientes eum in fugam convertam.
Szétütöm előle szorongatóit, és sújtom gyűlölőit.
24 Et veritas mea, et misericordia mea cum ipso: et in nomine meo exaltabitur cornu eius.
Hüségem és kegyem vele van s nevem által emelkedik szarva.
25 Et ponam in mari manum eius: et in fluminibus dexteram eius.
Rávetem kezét a tengerre és folyamokra jobbját.
26 Ipse invocabit me: Pater meus es tu: Deus meus, et susceptor salutis meæ:
Ő szólít engem Atyám vagy, Istenem és segítségem sziklája;
27 Et ego primogenitum ponam illum, excelsum præ regibus terræ.
én meg elsőszülőtté teszem őt, legfelsőbbjévé a föld királyainak.
28 In æternum servabo illi misericordiam meam: et testamentum meum fidele ipsi.
Örökké megőrzöm neki kegyemet, és szövetségem hűséges iránta.
29 Et ponam in sæculum sæculi semen eius: et thronum eius sicut dies cæli.
Mindig maradóvá teszem magzatát és trónját olyanná, mint az ég napjai.
30 Si autem dereliquerint filii eius legem meam: et in iudiciis meis non ambulaverint:
Ha elhagyják fiai tanomat és rendeleteim szerint nem járnak;
31 Si iustitias meas profanaverint: et mandata mea non custodierint:
ha törvényeimet megszentségtelenítik és paranesaimat nem őrzik meg:
32 Visitabo in virga iniquitates eorum: et in verberibus peccata eorum.
vesszővel bűntetem meg elpártolásukat és csapásokkal bűnüket.
33 Misericordiam autem meam non dispergam ab eo: neque nocebo in veritate mea:
De kegyemet nem bontom meg, hogy elvegyem tőle, és nem tagadom meg hűségemet.
34 Neque profanabo testamentum meum: et quæ procedunt de labiis meis non faciam irrita.
Nem szentségtelenítem meg szövetségemet, s a mi kijött ajkaimon, nem változtatom meg.
35 Semel iuravi in sancto meo, si David mentiar:
Egyet esküdtem szentségemre, nem hazudom Dávidnak:
36 semen eius in æternum manebit. Et thronus eius sicut Sol in conspectu meo,
Magzata örökké lesz, és a trónja mint a nap előttem;
37 et sicut Luna perfecta in æternum: et testis in cælo fidelis.
mint a hold szilárdan lesz örökké és tanu van a mennyben, hűséges. Széla.
38 Tu vero repulisti et despexisti: distulisti Christum tuum.
De te megutáltál és megvetettél, fölháborodtál fölkented ellen.
39 Evertisti testamentum servi tui: profanasti in terra Sanctuarium eius.
Meghiusítottad szolgád szövetségét, földig megszentségtelenítetted koronáját.
40 Destruxisti omnes sepes eius: posuisti firmamentum eius formidinem.
Áttörted mind a kerítéseit, rettegéssé tetted erősségeit;
41 Diripuerunt eum omnes transeuntes viam: factus est opprobrium vicinis suis.
kifosztották mind az utonjárók, gyalázatává lett szomszédjainak.
42 Exaltasti dexteram deprimentium eum: lætificasti omnes inimicos eius.
Emelkedni engedted szorongatóinak jobbját, megörvendeztetted mind az ellenségeit.
43 Avertisti adiutorium gladii eius: et non es auxiliatus ei in bello.
Sőt visszafordítottad kardjának élét és nem engedted megállni a karczban.
44 Destruxisti eum ab emundatione: et sedem eius in terram collisisti.
Megszüntetted tiszta fényét, és trónját földre döntötted.
45 Minorasti dies temporis eius: perfudisti eum confusione.
Megrövidítetted ifjúsága napjait, borítottál szégyent rá. Széla.
46 Usquequo Domine avertis in finem: exardescet sicut ignis ira tua?
Meddig, oh Örökkévaló, rejtőzöl el örökre, ég mint a tűz a haragod?
47 Memorare quæ mea substantia: numquid enim vane constituisti omnes filios hominum?
Emlékezzél, mi mulandó vagyok, mi hiábavalóságra teremtetted mind az ember fiait!
Mely férfi él és nem lát halált, menti meg lelkét az alvilág hatalmától? Széla. (Sheol h7585)
49 Ubi sunt misericordiæ tuæ antiquæ Domine, sicut iurasti David in veritate tua?
Hol vannak előbbi kegyeid, Uram, melyekről hűségedben esküdtél meg Dávidnak?
50 Memor esto Domine opprobrii servorum tuorum (quod continui in sinu meo) multarum gentium.
Emlékezzél, Uram, szolgáid gyalázatáról, melyet hordok ölemben, mind a sok nép részéről,
51 Quod exprobraverunt inimici tui Domine, quod exprobraverunt commutationem Christi tui.
melylyel gyalázták ellenségeid, oh Örökkévaló, melylyel gyalázták felkentednek nyomdokait.
52 Benedictus Dominus in æternum: fiat, fiat.
Áldva legyen az Örökkévaló, örökre! Ámen és Ámen!
