Psalmorum 74
1 Intellectus Asaph. Ut quid Deus repulisti in finem: iratus est furor tuus super oves pascuæ tuæ?
Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
2 Memor esto congregationis tuæ, quam possedisti ab initio. Redemisti virgam hereditatis tuæ: mons Sion, in quo habitasti in eo.
Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
3 Leva manus tuas in superbias eorum in finem: quanta malignatus est inimicus in sancto!
Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
4 Et gloriati sunt qui oderunt te: in medio solemnitatis tuæ. Posuerunt signa sua, signa:
Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
5 et non cognoverunt sicut in exitu super summum. Quasi in silva lignorum securibus
Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
6 exciderunt ianuas eius in idipsum: in securi, et ascia deiecerunt eam.
Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
7 Incenderunt igni Sanctuarium tuum: in terra polluerunt tabernaculum nominis tui.
Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
8 Dixerunt in corde suo cognatio eorum simul: quiescere faciamus omnes dies festos Dei a terra.
Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
9 Signa nostra non vidimus, iam non est propheta: et nos non cognoscet amplius.
Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
10 Usquequo Deus improperabit inimicus: irritat adversarius nomen tuum in finem?
Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
11 Ut quid avertis manum tuam, et dexteram tuam, de medio sinu tuo in finem?
Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
12 Deus autem rex noster ante sæcula: operatus est salutem in medio terræ.
Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
13 Tu confirmasti in virtute tua mare: contribulasti capita draconum in aquis.
Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
14 Tu confregisti capita draconis: dedisti eum escam populis Æthiopum.
Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
15 Tu dirupisti fontes, et torrentes: tu siccasti fluvios Ethan.
Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
16 Tuus est dies, et tua est nox: tu fabricatus es auroram et solem.
Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
17 Tu fecisti omnes terminos terræ: æstatem et ver tu plasmasti ea.
Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
18 Memor esto huius, inimicus improperavit Domino: et populus insipiens incitavit nomen tuum.
Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
19 Ne tradas bestiis animas confitentes tibi, et animas pauperum tuorum ne obliviscaris in finem.
Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
20 Respice in testamentum tuum: quia repleti sunt, qui obscurati sunt terræ domibus iniquitatum.
Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
21 Ne avertatur humilis factus confusus: pauper et inops laudabunt nomen tuum.
A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
22 Exurge Deus, iudica causam tuam: memor esto improperiorum tuorum, eorum quæ ab insipiente sunt tota die.
Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
23 Ne obliviscaris voces inimicorum tuorum: superbia eorum, qui te oderunt, ascendit semper.
Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
