Psalmorum 74
1 Intellectus Asaph. Ut quid Deus repulisti in finem: iratus est furor tuus super oves pascuæ tuæ?
Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
2 Memor esto congregationis tuæ, quam possedisti ab initio. Redemisti virgam hereditatis tuæ: mons Sion, in quo habitasti in eo.
Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
3 Leva manus tuas in superbias eorum in finem: quanta malignatus est inimicus in sancto!
Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
4 Et gloriati sunt qui oderunt te: in medio solemnitatis tuæ. Posuerunt signa sua, signa:
Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
5 et non cognoverunt sicut in exitu super summum. Quasi in silva lignorum securibus
Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
6 exciderunt ianuas eius in idipsum: in securi, et ascia deiecerunt eam.
s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
7 Incenderunt igni Sanctuarium tuum: in terra polluerunt tabernaculum nominis tui.
Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
8 Dixerunt in corde suo cognatio eorum simul: quiescere faciamus omnes dies festos Dei a terra.
Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
9 Signa nostra non vidimus, iam non est propheta: et nos non cognoscet amplius.
Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
10 Usquequo Deus improperabit inimicus: irritat adversarius nomen tuum in finem?
Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
11 Ut quid avertis manum tuam, et dexteram tuam, de medio sinu tuo in finem?
Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
12 Deus autem rex noster ante sæcula: operatus est salutem in medio terræ.
Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
13 Tu confirmasti in virtute tua mare: contribulasti capita draconum in aquis.
Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
14 Tu confregisti capita draconis: dedisti eum escam populis Æthiopum.
te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
15 Tu dirupisti fontes, et torrentes: tu siccasti fluvios Ethan.
te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
16 Tuus est dies, et tua est nox: tu fabricatus es auroram et solem.
Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
17 Tu fecisti omnes terminos terræ: æstatem et ver tu plasmasti ea.
te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
18 Memor esto huius, inimicus improperavit Domino: et populus insipiens incitavit nomen tuum.
Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
19 Ne tradas bestiis animas confitentes tibi, et animas pauperum tuorum ne obliviscaris in finem.
Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
20 Respice in testamentum tuum: quia repleti sunt, qui obscurati sunt terræ domibus iniquitatum.
Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
21 Ne avertatur humilis factus confusus: pauper et inops laudabunt nomen tuum.
Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
22 Exurge Deus, iudica causam tuam: memor esto improperiorum tuorum, eorum quæ ab insipiente sunt tota die.
Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
23 Ne obliviscaris voces inimicorum tuorum: superbia eorum, qui te oderunt, ascendit semper.
Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
