Psalmorum 69
1 In finem, pro iis, qui commutabuntur, David. Salvum me fac Deus: quoniam intraverunt aquæ usque ad animam meam.
A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.
2 Infixus sum in limo profundi: et non est substantia. Veni in altitudinem maris: et tempestas demersit me.
Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.
3 Laboravi clamans, raucæ factæ sunt fauces meæ: defecerunt oculi mei, dum spero in Deum meum.
Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.
4 Multiplicati sunt super capillos capitis mei, qui oderunt me gratis. Confortati sunt qui persecuti sunt me inimici mei iniuste: quæ non rapui, tunc exolvebam.
Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.
5 Deus tu scis insipientiam meam: et delicta mea a te non sunt abscondita.
Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.
6 Non erubescant in me qui expectant te Domine, Domine virtutum. Non confundantur super me qui quærunt te, Deus Israel.
Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.
7 Quoniam propter te sustinui opprobrium: operuit confusio faciem meam.
Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;
8 Extraneus factus sum fratribus meis, et peregrinus filiis matris meæ.
elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.
9 Quoniam zelus domus tuæ comedit me: et opprobria exprobrantium tibi, ceciderunt super me.
Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.
10 Et operui in ieiunio animam meam: et factum est in opprobrium mihi.
Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;
11 Et posui vestimentum meum cilicium: et factus sum illis in parabolam.
öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.
12 Adversum me loquebantur qui sedebant in porta: et in me psallebant qui bibebant vinum.
Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.
13 Ego vero orationem meam ad te Domine: tempus beneplaciti Deus. In multitudine misericordiæ tuæ exaudi me, in veritate salutis tuæ:
De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.
14 Eripe me de luto, ut non infigar: libera me ab iis, qui oderunt me, et de profundis aquarum.
Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.
15 Non me demergat tempestas aquæ, neque absorbeat me profundum: neque urgeat super me puteus os suum.
Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.
16 Exaudi me Domine, quoniam benigna est misericordia tua: secundum multitudinem miserationum tuarum respice in me.
Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.
17 Et ne avertas faciem tuam a puero tuo: quoniam tribulor, velociter exaudi me.
S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.
18 Intende animæ meæ, et libera eam: propter inimicos meos eripe me.
Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.
19 Tu scis improperium meum, et confusionem meam, et reverentiam meam.
Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.
20 In conspectu tuo sunt omnes qui tribulant me, improperium expectavit cor meum et miseriam. Et sustinui qui simul contristaretur, et non fuit: et qui consolaretur, et non inveni.
Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.
21 Et dederunt in escam meam fel: et in siti mea potaverunt me aceto.
Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.
22 Fiat mensa eorum coram ipsis in laqueum, et in retributiones, et in scandalum.
Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.
23 Obscurentur oculi eorum ne videant: et dorsum eorum semper incurva.
Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.
24 Effunde super eos iram tuam: et furor iræ tuæ comprehendat eos.
Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.
25 Fiat habitatio eorum deserta: et in tabernaculis eorum non sit qui inhabitet.
Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.
26 Quoniam quem tu percussisti, persecuti sunt: et super dolorem vulnerum meorum addiderunt.
Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.
27 Appone iniquitatem super iniquitatem eorum: et non intrent in iustitiam tuam.
Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.
28 Deleantur de Libro viventium: et cum iustis non scribantur.
Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.
29 Ego sum pauper et dolens: salus tua Deus suscepit me.
Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.
30 Laudabo nomen Dei cum cantico: et magnificabo eum in laude:
Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,
31 Et placebit Deo super vitulum novellum: cornua producentem et ungulas.
az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.
32 Videant pauperes et lætentur: quærite Deum, et vivet anima vestra:
Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!
33 Quoniam exaudivit pauperes Dominus: et vinctos suos non despexit.
Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.
34 Laudent illum cæli et terra, mare, et omnia reptilia in eis.
Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:
35 Quoniam Deus salvam faciet Sion: et ædificabuntur civitates Iuda. Et inhabitabunt ibi, et hereditate acquirent eam.
mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;
36 Et semen servorum eius possidebit eam, et qui diligunt nomen eius, habitabunt in ea.
és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.
