Psalmorum 64

1 In finem, Psalmus David. Exaudi Deus orationem meam cum deprecor: a timore inimici eripe animam meam.

Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet.

2 Protexisti me a conventu malignantium: a multitudine operantium iniquitatem.

Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől.

3 Quia exacuerunt ut gladium linguas suas: intenderunt arcum rem amaram,

A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserű beszédöket.

4 ut sagittent in occultis immaculatum.

Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.

5 Subito sagittabunt eum, et non timebunt: firmaverunt sibi sermonem nequam. Narraverunt ut absconderent laqueos: dixerunt: Quis videbit eos?

Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket?

6 Scrutati sunt iniquitates: defecerunt scrutantes scrutinio. Accedet homo ad cor altum:

Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.

7 et exaltabitur Deus. Sagittæ parvulorum factæ sunt plagæ eorum:

De meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.

8 et infirmatæ sunt contra eos linguæ eorum. Conturbati sunt omnes qui videbant eos:

És megejtik őket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki őket látja.

9 et timuit omnis homo. Et annunciaverunt opera Dei: et facta eius intellexerunt.

Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.

10 Lætabitur iustus in Domino, et sperabit in eo, et laudabuntur omnes recti corde.

Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívűek.