Psalmorum 64

1 In finem, Psalmus David. Exaudi Deus orationem meam cum deprecor: a timore inimici eripe animam meam.

A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

2 Protexisti me a conventu malignantium: a multitudine operantium iniquitatem.

Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

3 Quia exacuerunt ut gladium linguas suas: intenderunt arcum rem amaram,

a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

4 ut sagittent in occultis immaculatum.

hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

5 Subito sagittabunt eum, et non timebunt: firmaverunt sibi sermonem nequam. Narraverunt ut absconderent laqueos: dixerunt: Quis videbit eos?

Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

6 Scrutati sunt iniquitates: defecerunt scrutantes scrutinio. Accedet homo ad cor altum:

Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

7 et exaltabitur Deus. Sagittæ parvulorum factæ sunt plagæ eorum:

Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

8 et infirmatæ sunt contra eos linguæ eorum. Conturbati sunt omnes qui videbant eos:

Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

9 et timuit omnis homo. Et annunciaverunt opera Dei: et facta eius intellexerunt.

S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

10 Lætabitur iustus in Domino, et sperabit in eo, et laudabuntur omnes recti corde.

Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.