Psalmorum 61

1 In finem, In hymnis David. Exaudi Deus deprecationem meam: intende orationi meæ.

A karmesternek. Hárfajátékra. Dávidtól. Halljad Isten fohászomat, figyelj imádságomra!

2 A finibus terræ ad te clamavi: dum anxiaretur cor meum, in petra exaltasti me. Deduxisti me,

A föld végéről hozzád kiáltok föl, mikor szívem elborul; sziklára, mely magas nekem, vezérelj engem.

3 quia factus es spes mea: turris fortitudinis a facie inimici.

Mert menedék voltál nekem, erős torony ellenség elől.

4 Inhabitabo in tabernaculo tuo in sæcula: protegar in velamento alarum tuarum.

Hadd időzöm sátradban örökké, keresek menedéket szárnyaid rejtekében. Széla.

5 Quoniam tu Deus meus exaudisti orationem meam: dedisti hereditatem timentibus nomen tuum.

Mert te, Isten, hallgattál fogadásaimra, megadod neved tisztelőinek örökségét.

6 Dies super dies regis adiicies: annos eius usque in diem generationis et generationis.

Napokat tégy hozzá a király napjaihoz, évei annyi mint nemzedék meg nemzedék!

7 Permanet in æternum in conspectu Dei: misericordiam et veritatem eius quis requiret?

Székeljen örökké Isten előtt, szeretet és hűség, rendeld, hogy megóvják!

8 Sic psalmum dicam nomini tuo in sæculum sæculi: ut reddam vota mea de die in diem.

Ekképen hadd zengem nevedet mindétig, hogy megfizessem fogadásaimat napról napra!