Psalmorum 58

1 In finem, Ne disperdas, David in tituli inscriptionem. Si vere utique iustitiam loquimini: recta iudicate filii hominum.

A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Valóban némán beszéltek-e igazságot, egyenességgel itélitek az emberfiakat?

2 Etenim in corde iniquitates operamini: in terra iniustitias manus vestræ concinnant.

Sőt szívben jogtalanságokat cselekesztek, kezeitek erőszakát méritek az országban.

3 Alienati sunt peccatores a vulva, erraverunt ab utero: locuti sunt falsa.

Elvetemedtek a gonoszok anyaméhtől fogva, eltévelyedtek születéstől fogva a hazugságot beszélők.

4 Furor illis secundum similitudinem serpentis: sicut aspidis surdæ, et obturantis aures suas,

Mérgük van, olyanféle mint a kígyó mérge, mint a siket viperáé, mely bedugja fülét,

5 quæ non exaudiet vocem incantantium: et venefici incantantis sapienter.

hogy meg ne hallja hangját a sugdosóknak, kiokult igézőnek igézését.

6 Deus conteret dentes eorum in ore ipsorum: molas leonum confringet Dominus.

Isten, rombold le fogaikat szájukban, a fiatal oroszlánok zápfogait rontsd le, Örökkévaló!

7 Ad nihilum devenient tamquam aqua decurrens: intendit arcum suum donec infirmentur.

Olvadjanak el, mint a vizek, melyek szétfolynak – nyilait úgy feszitse, mintha letörnének! –

8 Sicut cera, quæ fluit, auferentur: supercecidit ignis, et non viderunt solem.

mint a csiga, mely olvadva mászik, mint koraszülött, mint vakondok, melyek napot nem láttak.

9 Priusquam intelligerent spinæ vestræ rhamnum: sicut viventes, sic in ira absorbet eos.

Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mintegy nyersen, mintegy haragban elviszi a vihar.

10 Lætabitur iustus cum viderit vindictam: manus suas lavabit in sanguine peccatoris.

Örül az igaz, mert megtorlást látott, lábait füröszti a gonoszok vérében.

11 Et dicet homo: Si utique est fructus iusto: utique est Deus iudicans eos in terra.

Majd így szól az ember: Bizony van gyümölcs az igaz számára, bizony van Isten, a ki bíró a földön.