Psalmorum 55
1 In finem, In carminibus, intellectus David. Exaudi Deus orationem meam, et ne despexeris deprecationem meam:
A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól. Figyelj, oh Isten, imámra, ne húzódj el könyörgésemtől!
2 intende mihi, et exaudi me. Contristatus sum in exercitatione mea: et conturbatus sum
Figyelmezz rám és hallgass meg engem, erőlködöm panaszomban és nyögök:
3 a voce inimici, et a tribulatione peccatoris. Quoniam declinaverunt in me iniquitates, et in ira molesti erant mihi.
az ellenség szavától, a gonosznak szorítása miatt; mert jogtalanságot zúdítanak reám, és haraggal gyűlölnek engem.
4 Cor meum conturbatum est in me: et formido mortis cecidit super me.
Szívem reszket én bennem, s halálos ijedelmek estek reám;
5 Timor et tremor venerunt super me: et contexerunt me tenebræ:
félelem és remegés jön belém, s elborít a borzadály.
6 Et dixi: Quis dabit mihi pennas sicut columbæ, et volabo, et requiescam?
Mondtam: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak, repülnék és megpihennék;
7 Ecce elongavi fugiens: et mansi in solitudine.
íme, messze elbujdosnék, megszállnék a pusztában! Széla.
8 Expectabam eum, qui salvum me fecit a pusillanimitate spiritus, et tempestate.
Oda sietnék, a hol menedékem van rohanó szél elől, vikar elől.
9 Præcipita Domine, divide linguas eorum: quoniam vidi iniquitatem, et contradictionem in civitate.
Rontsd meg, Uram, oszlasd meg nyelvüket, mert erőszakot és viszályt láttam a városban:
10 Die ac nocte circumdabit eam super muros eius iniquitas: et labor in medio eius,
Nappal és éjjel körüljárják azt falain; jogtalanság és baj van ő benne.
11 et iniustitia. Et non defecit de plateis eius usura et dolus.
Veszedelem van ő benne s nem mozdul el piaczáról elnyomás és csalárdság.
12 Quoniam si inimicus meus maledixisset mihi, sustinuissem utique. Et si is, qui oderat me, super me magna locutus fuisset: abscondissem me forsitan ab eo.
Mert nem ellenség gyaláz engem, azt elviselném, nem gyűlölőm fenhéjázott ellenem, ő előle elrejtőzném;
13 Tu vero homo unanimis: dux meus, et notus meus:
hanem te magamféle ember, társam és meghittem,
14 Qui simul mecum dulces capiebas cibos: in domo Dei ambulavimus cum consensu.
a kivel együtt édesen tanakodtunk, Isten házába jártunk a sokadalom közt.
15 Veniat mors super illos: et descendant in infernum viventes: Quoniam nequitiæ in habitaculis eorum: in medio eorum. (Sheol h7585)
Rontson rájuk a lialál, szálljanak le az alvilágba elevenen; mert gonoszságok vannak lakukban, belsejükben. (Sheol h7585)
16 Ego autem ad Deum clamavi: et Dominus salvabit me.
Én az Istenhez kiáltok fel, és az Örökkévaló megsegít engem.
17 Vespere, et mane, et meridie narrabo et annuntiabo: et exaudiet vocem meam.
Este és reggel és délben panaszkodom és nyögök, és ő hallotta szavamat;
18 Redimet in pace animam meam ab his, qui appropinquant mihi: quoniam inter multos erant mecum.
kiváltotta békében lelkemet, az ellenem viselt harczból, mert sokan voltak ellenem.
19 Exaudiet Deus, et humiliabit illos, qui est ante sæcula. Non enim est illis commutatio, et non timuerunt Deum:
Meghallja Isten és lealázza őket, az ősidőben trónoló — Szelá – kik számára nincsen változás és nem félték Istent.
20 extendit manum suam in retribuendo. Contaminaverunt testamentum eius,
Kinyújtotta kezeit meghittjeire, megszentségtelenítette szövetségét.
21 divisi sunt ab ira vultus eius: et appropinquavit cor illius. Molliti sunt sermones eius super oleum: et ipsi sunt iacula.
Simább a vajnál szája, de harc a szíve; lágyabbak szavai az olajnál, de azok kirántott kardok.
22 Iacta super Dominum curam tuam, et ipse te enutriet: non dabit in æternum fluctuationem iusto.
Vesd az Örökkévalóra terhedet, ő majd eltart téged; nem engedi soha tántorogni az igazat!
23 Tu vero Deus deduces eos, in puteum interitus. Viri sanguinum, et dolosi non dimidiabunt dies suos: ego autem sperabo in te Domine.
Te pedig, Isten, leszállítod őket a verem gödrébe; vérontás és csalárdság emberei napjaik felét sem érik el, de én bízom benned.
