Psalmorum 51
1 In finem, Psalmus David, Cum venit ad eum Nathan Propheta, quando intravit ad Bethsabee. Miserere mei Deus, secundum magnam misericordiam tuam. Et secundum multitudinem miserationum tuarum, dele iniquitatem meam.
a karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Mikor odament Nátán próféta hozzá, a midőn bement volt Bát-Sébához. Könyörülj rajtam, Istenem, kegyelmed szerint; irgalmad bősége szerint töröld el bűntetteimet.
2 Amplius lava me ab iniquitate mea: et a peccato meo munda me.
Sokszorosan moss meg engem bűnömtől, és vétkemtől tisztíts meg.
3 Quoniam iniquitatem meam ego cognosco: et peccatum meum contra me est semper.
Mert bűntetteimet tudom én, és vétkem előttem van mindig.
4 Tibi soli peccavi, et malum coram te feci: ut iustificeris in sermonibus tuis, et vincas cum iudicaris.
Egyedül ellened vétkeztem, a mi rossz a szemeidben, azt tettem; azért, hogy igaznak bizonyulj szóltadban, jogosnak itéltedben.
5 Ecce enim in iniquitatibus conceptus sum: et in peccatis concepit me mater mea.
Lám, bűnben születtem, s vétekben fogant engem anyám.
6 Ecce enim veritatem dilexisti: incerta, et occulta sapientiæ tuæ manifestasti mihi.
Lám, igazat kivánsz a vesékben, s a bensőben bölcseséget tudatsz velem.
7 Asperges me hyssopo, et mundabor: lavabis me, et super nivem dealbabor.
Tisztíts meg engem izsóppal, hogy tiszta legyek, moss meg, hogy hónál fehérebb legyek.
8 Auditui meo dabis gaudium et lætitiam: et exultabunt ossa humiliata.
Hallass velem vígságot és örömet, újjongjanak a csontok, melyeket összezúztál.
9 Averte faciem tuam a peccatis meis: et omnes iniquitates meas dele.
Rejtsd el arczodat vétkeimtől s mind a bűneimet töröld el.
10 Cor mundum crea in me Deus: et spiritum rectum innova in visceribus meis.
Tiszta szívet teremts nekem, Isten, és szilárd szell emet ujíts meg én bennem.
11 Ne proiicias me a facie tua: et Spiritum Sanctum tuum ne auferas a me.
Ne vess el engem színed elöl, s szent szellemedet ne vedd el tőlem.
12 Redde mihi lætitiam salutaris tui: et spiritu principali confirma me.
Add vissza nekem üdvöd vígságát, és készséges szellemmel támassz engem.
13 Docebo iniquos vias tuas: et impii ad te convertentur.
Hadd tanítsam az elpártolókat útjaidra, hogy a vétkesek hozzád megtérjenek.
14 Libera me de sanguinibus Deus, Deus salutis meæ: et exultabit lingua mea iustitiam tuam.
Ments meg engem vérbűntől, Isten, segedelmem Istene; újjongjon a nyelvem igazságodon.
15 Domine, labia mea aperies: et os meum annunciabit laudem tuam.
Uram, ajkaimat nyisd meg, hogy szájam hirdesse dicséretedet.
16 Quoniam si voluisses sacrificium, dedissem utique: holocaustis non delectaberis.
Mert nem kivánsz vágóáldozatot, hisz adnám; égőáldozatot nem kedvelsz.
17 Sacrificium Deo spiritus contribulatus: cor contritum, et humiliatum Deus non despicies.
Istennek vágóáldozatai: megtört lélek; megtört, zúzott szívet, oh Isten, nem vetsz meg.
18 Benigne fac Domine in bona voluntate tua Sion: ut ædificentur muri Ierusalem.
Tégy jót Cziónnal kedvességedben, építsd fel Jeruzsálem falait;
19 Tunc acceptabis sacrificium iustitiæ, oblationes, et holocausta: tunc imponent super altare tuum vitulos.
akkor kivánsz majd igazsággal való vágóáldozatokat, égőáldozatot és egész áldozatot, akkor tulkok feljutnak oltárodra.
