Psalmorum 50
1 Psalmus Asaph. Deus deorum Dominus locutus est: et vocavit terram, A solis ortu usque ad occasum:
Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.
2 ex Sion species decoris eius.
Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –
3 Deus manifeste veniet: Deus noster et non silebit. Ignis in conspectu eius exardescet: et in circuitu eius tempestas valida.
jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.
4 Advocabit cælum desursum: et terram discernere populum suum.
Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.
5 Congregate illi sanctos eius: qui ordinant testamentum eius super sacrificia.
Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet
6 Et annunciabunt cæli iustitiam eius: quoniam Deus iudex est.
És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.
7 Audi populus meus, et loquar: Israel, et testificabor tibi: Deus, Deus tuus ego sum.
Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.
8 Non in sacrificiis tuis arguam te: holocausta autem tua in conspectu meo sunt semper.
Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;
9 Non accipiam de domo tua vitulos: neque de gregibus tuis hircos.
nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.
10 Quoniam meæ sunt omnes feræ silvarum, iumenta in montibus et boves.
Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;
11 Cognovi omnia volatilia cæli: et pulchritudo agri mecum est.
ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.
12 Si esuriero, non dicam tibi: meus est enim orbis terræ, et plenitudo eius.
Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.
13 Numquid manducabo carnes taurorum? aut sanguinem hircorum potabo?
Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?
14 Immola Deo sacrificium laudis: et redde Altissimo vota tua.
Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;
15 Et invoca me in die tribulationis: eruam te, et honorificabis me.
és szólíts engem a szorongatá. s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.
16 Peccatori autem dixit Deus: Quare tu enarras iustitias meas, et assumis testamentum meum per os tuum?
A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?
17 Tu vero odisti disciplinam: et proiecisti sermones meos retrorsum:
Holott te gyűlölöd az oktatást s magad mögé dobtad szavaimat.
18 Si videbas furem, currebas cum eo: et cum adulteris portionem tuam ponebas.
Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.
19 Os tuum abundavit malitia: et lingua tua concinnabat dolos.
Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.
20 Sedens adversus fratrem tuum loquebaris, et adversus filium matris tuæ ponebas scandalum:
Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.
21 hæc fecisti, et tacui. Existimasti inique quod ero tui similis: arguam te, et statuam contra faciem tuam.
Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.
22 Intelligite hæc qui obliviscimini Deum: nequando rapiat, et non sit qui eripiat.
Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.
23 Sacrificium laudis honorificabit me: et illic iter, quo ostendam illi salutare Dei.
A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!
