Psalmorum 46

1 In finem, filiis Core pro arcanis, Psalmus. Deus noster refugium, et virtus: adiutor in tribulationibus, quæ invenerunt nos nimis.

A karmesternek. Kórach fiaitól. Alámót szerint. Ének. Isten nekünk menedék és erő, segítségül szorongatásokban igen megtalálható.

2 Propterea non timebimus dum turbabitur terra: et transferentur montes in cor maris.

Azért nem félünk, midőn megváltozik a föld s midőn meginognak a hegyek, be a tengerek szívébe.

3 Sonuerunt, et turbatæ sunt aquæ eorum: conturbati sunt montes in fortitudine eius.

Zúgnak, forrnak vizei, rengenek a hegyek az ő fenségétől. Széla.

4 Fluminis impetus lætificat civitatem Dei: sanctificavit tabernaculum suum Altissimus.

Folyam van: erei örvendeztetik Isten városát, a legfelsőnek szentséges lakait.

5 Deus, in medio eius, non commovebitur: adiuvabit eam Deus mane diluculo.

Isten van közepében, nem inog meg; megsegíti Isten, reggelre ha fordul.

6 Conturbatæ sunt gentes, et inclinata sunt regna: dedit vocem suam, mota est terra.

Zúgtak nemzetek, inogtak királyságok; hallatta hangját, olvad a föld.

7 Dominus virtutum nobiscum: susceptor noster Deus Iacob.

Az Örökkévaló, a seregek ura velünk van, mentsvárunk nekünk Jákób Istene. Széla.

8 Venite, et videte opera Domini, quæ posuit prodigia super terram:

Jertek, nézzétek meg az Örökkévaló cselekvéseit, a ki pusztításokat végzett a földön;

9 auferens bella usque ad finem terræ. Arcum conteret, et confringet arma: et scuta comburet igni:

megszüntet háborúkat a föld végéig, íjjat tör össze, dárdát vág széllyel, szekereket éget el tűzben.

10 Vacate, et videte quoniam ego sum Deus: exaltabor in gentibus, et exaltabor in terra.

Hagyjatok föl és tudjátok meg, hogy én vagyok Isten, magas vagyok a nemzetek közt, magas a földön!

11 Dominus virtutum nobiscum: susceptor noster Deus Iacob.

Az Örökkévaló, a seregek ura velünk van, mentsvárunk nekünk Jákób Istene! Széla.