< Psalmorum 19 >
1 In finem, Psalmus David. Cæli enarrant gloriam Dei, et opera manuum eius annunciat firmamentum.
A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Az egek elbeszélik Isten dicsőségét, s kezei művét hirdeti a boltozat.
2 Dies diei eructat verbum, et nox nocti indicat scientiam.
Nap napnak ömledeztet beszédet, és éjszaka éjszakával közöl tudást.
3 Non sunt loquelæ, neque sermones, quorum non audiantur voces eorum.
Nincs beszéd, nincsenek szavak, nem hallható a hangjuk.
4 In omnem terram exivit sonus eorum: et in fines orbis terræ verba eorum.
Az egész földre kiterjedt a rendjük, és a világ szélére az igéik, a napnak sátrat vont rajtuk.
5 In sole posuit tabernaculum suum: et ipse tamquam sponsus procedens de thalamo suo: Exultavit ut gigas ad currendam viam,
Az pedig olyan, mint vőlegény, a ki mennyezetéből jön ki, örvend mint hős, hogy megfutja a pályát.
6 a summo cælo egressio eius: Et occursus eius usque ad summum eius: nec est qui se abscondat a calore eius.
Az egek széléről van kijövetele, s körfutása azoknak szélein, és nincs mi rejtve van a hevétől.
7 Lex Domini immaculata convertens animas: testimonium Domini fidele, sapientiam præstans parvulis.
Az Örökkévaló tana gáncstalan, felüdíti a lelket; az Örökkévaló bizonysága hűséges, bölcscsé teszi az együgyűt;
8 Iustitiæ Domini rectæ, lætificantes corda: præceptum Domini lucidum; illuminans oculos.
az Örökkévaló rendeletei egyenesek, megörvendeztetik a szívet; az Örökkévaló parancsa fényes, megvilágosítja a szemeket;
9 Timor Domini sanctus, permanens in sæculum sæculi: iudicia Domini vera, iustificata in semetipsa.
az Örökkévaló félelme tiszta, fennáll örökké; az Örökkévaló ítéletei igazság, jogosak egyaránt.
10 Desiderabilia super aurum et lapidem pretiosum multum: et dulciora super mel et favum.
Kivánatosbak azok aranynál és sok színaranynál, és édesebbek méznél, s csúrgó színméznél.
11 Etenim servus tuus custodit ea, in custodiendis illis retributio multa.
Szolgád is meginteti magát általuk; megőrzésökben nagy jutalom van.
12 Delicta quis intelligit? ab occultis meis munda me:
Tévedéseket ki vehet észre? rejtett dolgoktól tisztává tégy engem!
13 et ab alienis parce servo tuo. Si mei non fuerint dominati, tunc immaculatus ero: et emundabor a delicto maximo.
Gonosz szándéktól is tartóztasd szolgádat, ne uralkodjék rajtam; akkor gáncstalan leszek és tisztává leszek nagy bűntől.
14 Et erunt ut complaceant eloquia oris mei: et meditatio cordis mei in conspectu tuo semper. Domine adiutor meus, et redemptor meus.
Legyenek kedvességre szájam beszédei és szívem gondolata előtted, oh Örökkévaló, sziklám és megváltóm!