Psalmorum 17

1 Oratio David. Exaudi Domine iustitiam meam: intende deprecationem meam. Auribus percipe orationem meam, non in labiis dolosis.

Ima Dávidtól. Hallgass, Örökkévaló, igazsággal, figyelj fohászkodásomra, figyelmezz imádságomra nem csalárd ajkakból!

2 De vultu tuo iudicium meum prodeat: oculi tui videant æquitates.

Te tőled eredjen ítéletem; szemeid az egyenességet nézik.

3 Probasti cor meum, et visitasti nocte: igne me examinasti, et non est inventa in me iniquitas.

Megvizsgáltad szívemet, gondoltál rám éjjel, kipróbáltál, nem találtál gonosz gondolatot bennem, szájamon sem lépett át.

4 Ut non loquatur os meum opera hominum: propter verba labiorum tuorum ego custodivi vias duras.

Emberek cselekvéseinél, ajkaid igéje által, őrizkedtem az erőszakosnak ösvényeitől;

5 Perfice gressus meos in semitis tuis: ut non moveantur vestigia mea.

követték lépteim nyomdokaidat, nem tántorogtak 1ábaim.

6 Ego clamavi, quoniam exaudisti me Deus: inclina aurem tuam mihi, et exaudi verba mea.

Én szólítottalak, mert meghallgatsz engem, Isten, hajtsd füledet felém, halljad beszédemet.

7 Mirifica misericordias tuas, qui salvos facis sperantes in te.

Csodálatosan míveld kegyeidet, te, a ki segíted azokat, kik támadók elől jobbodban keresnek menedéket.

8 A resistentibus dexteræ tuæ custodi me, ut pupillam oculi. Sub umbra alarum tuarum protege me:

Őrizz meg engem, mint a szemnek fényét, szárnyaid árnyékában rejts el engem,

9 a facie impiorum qui me afflixerunt. Inimici mei animam meam circumdederunt,

a gonoszok elől, kik engem pusztítottak, ellenségeimtől, kik dühvel körülfognak engem.

10 adipem suum concluserunt: os eorum locutum est superbiam.

Hájukban eltompultak, szájukkal gőgösen beszéltek.

11 Proiicientes me nunc circumdederunt me: oculos suos statuerunt declinare in terram.

Lépteinkben mostan körülvettek minket, szemeiket irányozzák, hogy földre terítsenek.

12 Susceperunt me sicut leo paratus ad prædam: et sicut catulus leonis habitans in abditis.

Hasonló ő az oroszlánhoz, mely ragadozni vágyik, fiatal oroszlánhoz, mely rejtekben ül.

13 Exurge Domine, præveni eum, et supplanta eum: eripe animam meam ab impio, frameam tuam ab inimicis manus tuæ.

Kelj föl, Örökkévaló, szállj vele szembe, görnyeszd le őt, szabadítsd ki lelkemet a. gonosztól kardoddal,

14 Domine a paucis de terra divide eos in vita eorum: de absconditis tuis adimpletus est venter eorum. Saturati sunt filiis: et dimiserunt reliquias suas parvulis suis.

emberektől kezeddel, oh Örökkévaló, a világ embereitől; részök van az életben, kincseddel megtöltöd a hasukat; jól laknak fiakkal és hagyják vagyonukat gyermekeiknek.

15 Ego autem in iustitia apparebo conspectui tuo: satiabor cum apparuerit gloria tua.

Én- igazságban hadd látom színedet, hadd lakom jól ébredéskor alakoddal.