Psalmorum 140
1 In finem, Psalmus David. Eripe me Domine ab homine malo: a viro iniquo eripe me.
A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Szabadíts meg, Örökkévaló, rossz embertől, erőszakos férfiútól óvj meg engem!
2 Qui cogitaverunt iniquitates in corde: tota die constituebant prælia.
Kik szívben rosszaságokat gondoltak ki, mindennap harczokat szítanak.
3 Acuerunt linguas suas sicut serpentis: venenum aspidum sub labiis eorum.
Élesítették nyelvüket, mint a kigyó, vipera mérge van ajkaik alatt. Széla.
4 Custodi me Domine de manu peccatoris: et ab hominibus iniquis eripe me. Qui cogitaverunt supplantare gressus meos:
Őrizz meg, Örökkévaló, gonosznak kezeitől, erőszakos férfiútól óvj meg engem, kik arra gondoltak, hogy meglökjék lábaimat.
5 absconderunt superbi laqueum mihi: Et funes extenderunt in laqueum: iuxta iter scandalum posuerunt mihi.
Csapdát rejtettek el ellenem a gőgösek meg köteleket, hálót teritettek ki, útnak oldalán tőröket vetettek nekem. Széla.
6 Dixi Domino: Deus meus es tu: exaudi Domine vocem deprecationis meæ.
Mondom az Örökkévalónak: Istenem vagy; figyelj, Örökkévaló, könyörgésem szavára!
7 Domine, Domine virtus salutis meæ: obumbrasti super caput meum in die belli:
Örökkévaló, én Istenem, segítségem erőssége, befödted fejemet harczolás napján.
8 Ne tradas me Domine a desiderio meo peccatori: cogitaverunt contra me, ne derelinquas me, ne forte exaltentur.
Ne add meg, ÖrökkévaIó, a gonosznak vágyait, szándékát ne engedd teljesedni, midőn emelkedik. Széla.
9 Caput circuitus eorum: labor labiorum ipsorum operiet eos.
Bekerítőim fejét borítsa ajkaik nyomorultsága!
10 Cadent super eos carbones, in ignem deiicies eos: in miseriis non subsistent.
Hulljon rájuk parázs, tűzbe döntse őket, gödrökbe, hogy fel ne keljenek!
11 Vir linguosus non dirigetur in terra: virum iniustum mala capient in interitu.
A nyelv embere ne szilárduljon meg az országban, az erőszak embere – baj hajszolja őt ledőlésig.
12 Cognovi quia faciet Dominus iudicium inopis: et vindictam pauperum.
Tudom, hogy megszerzi az Örökkévaló a szegénynek igazát, a szűkölködőknek jogát.
13 Verumtamen iusti confitebuntur nomini tuo: et habitabunt recti cum vultu tuo.
Bizony az igazak hálát mondanak nevednek, egyenesek ülnek színed előtt.
