Psalmorum 132

1 Canticum graduum. Memento Domine David, et omnis mansuetudinis eius:

Zarándoklás éneke. Emlékezzél meg, Örökkévaló, Dávid számára mind az ő sanyargásáról.

2 Sicut iuravit Domino, votum vovit Deo Iacob:

Aki megesküdött az Örökkévalónak; fogadást tett Jákób hatalmasának:

3 Si introiero in tabernaculum domus meæ, si ascendero in lectum strati mei:

nem megyek be házam sátrába, nem szállok föl ágyam nyoszolyájára,

4 Si dedero somnum oculis meis, et palpebris meis dormitationem:

nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést,

5 Et requiem temporibus meis: donec inveniam locum Domino, tabernaculum Deo Iacob.

mígnem találok helyet az Örökkévalónak; lakást Jákób hatalmasának.

6 Ecce audivimus eam in Ephrata: invenimus eam in campis silvæ.

Íme, hallottuk Efrátban, találtuk az erdő mezejében.

7 Introibimus in tabernaculum eius: adorabimus in loco, ubi steterunt pedes eius.

Hadd menjünk be lakásába, boruljunk le lábai zsámolyához!

8 Surge Domine in requiem tuam, tu et arca sanctificationis tuæ.

Kelj föl, Örökkévaló, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája.

9 Sacerdotes tui induantur iustitiam: et sancti tui exultent.

Papjaid öltözzenek igazságba és jámboraid ujjongjanak!

10 Propter David servum tuum, non avertas faciem Christi tui.

Dávid szolgád miatt ne utasítsd vissza fölkentednek arczát.

11 Iuravit Dominus David veritatem, et non frustrabitur eam: de fructu ventris tui ponam super sedem tuam.

Megesküdött az Örökkévaló Dávidnak igazában, a mitől el nem tér: Tested gyümölcséből valót helyezek a te trónodra;

12 Si custodierint filii tui testamentum meum, et testimonia mea hæc, quæ docebo eos: Et filii eorum usque in sæculum, sedebunt super sedem tuam.

ha fiaid megőrzik szövetségemet s bizonyságomat, melyre őket tanítom, fiaik is mindenkorig üljenek a te trónodon!

13 Quoniam elegit Dominus Sion: elegit eam in habitationem sibi.

Mert kiválasztotta az Örökkévaló Cziónt, megkívánta azt magának lakóhelyül:

14 Hæc requies mea in sæculum sæculi: hic habitabo, quoniam elegi eam.

ez nyugvóhelyem mindenkorra, itt fogok lakni, mert megkivántam azt.

15 Viduam eius benedicens benedicam: pauperes eius saturabo panibus.

Eleségét áldva áldom, szűkölködőit jóllakatom kenyérrel,

16 Sacerdotes eius induam salutari: et sancti eius exultatione exultabunt.

papjait meg üdvbe öltöztetem, és jámborai ujjongva ujjonganak.

17 Illuc producam cornu David, paravi lucernam Christo meo.

Ott sarjasztok szarvat Dávidnak, elrendezek mécsest fölkentemnek.

18 Inimicos eius induam confusione: super ipsum autem efflorebit sanctificatio mea.

Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig tündöklik koszorúja.