Psalmorum 130

1 Canticum graduum. De profundis clamavi ad te Domine:

Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

2 Domine exaudi vocem meam: Fiant aures tuæ intendentes, in vocem deprecationis meæ.

Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

3 Si iniquitates observaveris Domine: Domine quis sustinebit?

Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

4 Quia apud te propitiatio est: et propter legem tuam sustinui te Domine. Sustinuit anima mea in verbo eius:

Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

5 speravit anima mea in Domino.

Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

6 A custodia matutina usque ad noctem: speret Israel in Domino.

Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

7 Quia apud Dominum misericordia: et copiosa apud eum redemptio.

Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

8 Et ipse redimet Israel, ex omnibus iniquitatibus eius.

és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!