Psalmorum 121

1 Canticum graduum. Levavi oculos meos in montes, unde veniet auxilium mihi.

Ének a zarándoklásra. A hegyek felé emelem szemeimet: honnan jön segítségem?

2 Auxilium meum a Domino, qui fecit cælum et terram.

Segítségem az Örökkévalótól, ki égnek és földnek teremtője.

3 Non det in commotionem pedem tuum: neque dormitet qui custodit te.

Ne engedje ingadozni lábadat, ne szunnyadjon a te őriződ!

4 Ecce non dormitabit neque dormiet, qui custodit Israel.

Íme, nem szunnnyad és nem alszik Izraél őrzője.

5 Dominus custodit te, Dominus protectio tua, super manum dexteram tuam.

Az Örökkévaló a te őrződ, az Örökkévaló a te árnyékod, jobb kezed mellett.

6 Per diem sol non uret te: neque luna per noctem.

Nappal nem ver téged a nap, sem éjjel a hold.

7 Dominus custodit te ab omni malo: custodiat animam tuam Dominus.

Az Örökkévaló megőriz téged minden rossztól, megőrzi lelkedet.

8 Dominus custodiat introitum tuum, et exitum tuum: ex hoc nunc, et usque in sæculum.

Az Örökkévaló megőrzi mentedet és jöttödet, mostantól mindörökké!