Psalmorum 120

1 Canticum graduum. Ad Dominum cum tribularer clamavi: et exaudivit me.

Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

2 Domine libera animam meam a labiis iniquis, et a lingua dolosa.

Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

3 Quid detur tibi, aut quid apponatur tibi ad linguam dolosam?

Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

4 Sagittæ potentis acutæ, cum carbonibus desolatoriis.

Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

5 Heu mihi, quia incolatus meus prolongatus est: habitavi cum habitantibus Cedar:

Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

6 multum incola fuit anima mea.

Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

7 Cum his, qui oderunt pacem, eram pacificus: cum loquebar illis, impugnabant me gratis.

Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.