< Psalmorum 120 >
1 Canticum graduum. Ad Dominum cum tribularer clamavi: et exaudivit me.
Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.
2 Domine libera animam meam a labiis iniquis, et a lingua dolosa.
Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!
3 Quid detur tibi, aut quid apponatur tibi ad linguam dolosam?
Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?
4 Sagittæ potentis acutæ, cum carbonibus desolatoriis.
Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!
5 Heu mihi, quia incolatus meus prolongatus est: habitavi cum habitantibus Cedar:
Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!
6 multum incola fuit anima mea.
Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.
7 Cum his, qui oderunt pacem, eram pacificus: cum loquebar illis, impugnabant me gratis.
Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.