Psalmorum 12

1 In finem pro octava, Psalmus David. Salvum me fac Domine, quoniam defecit sanctus: quoniam diminutæ sunt veritates a filiis hominum.

A karmesternek, a nyolczasra. Zsoltár Dávidtól. Segíts, Örökkévaló, mert elfogyott a jámbor, mert eltüntek a hűségesek az emberek fiai közül!

2 Vana locuti sunt unusquisque ad proximum suum: labia dolosa, in corde et corde locuti sunt.

Hamisat beszélnek kiki a másikával, sima ajakkal, kettős szívvel beszélnek.

3 Disperdat Dominus universa labia dolosa, et linguam magniloquam.

Irtsa ki az Örökkévaló mind a sima ajkakat, s nyelvet, mely nagyokat beszél;

4 Qui dixerunt: Linguam nostram magnificabimus, labia nostra a nobis sunt, quis noster Dominus est?

kik azt mondták: nyelvünkkel győzünk, ajkaink velünk, ki úr rajtunk?

5 Propter miseriam inopum, et gemitum pauperum nunc exurgam, dicit Dominus. Ponam in salutari: fiducialiter agam in eo.

Szegényeknek pusztulása, szűkölködőknek nyögése miatt fölkelek most, azt mondja az Örökkévaló; üdvbe helyezem azt, ki szorongásban van.

6 Eloquia Domini, eloquia casta: argentum igne examinatum, probatum terræ purgatum septuplum.

Az Örökkévaló mondásai, tiszta mondások, ezüst, olvasztva kóhóban a földön, megtisztítva hétszeresen.

7 Tu Domine servabis nos: et custodies nos a generatione hac in æternum.

Te, Örökkévaló, megőrzöd őket, megóvsz minket a nemzedéktől örökre.

8 In circuitu impii ambulant: secundum altitudinem tuam multiplicasti filios hominum.

Köröskörül járdogálnak a gonoszok, a mint magasra jut az emberfiak hitványsága.