< Psalmorum 110 >
1 Psalmus David. Dixit Dominus Domino meo: Sede a dextris meis: Donec ponam inimicos tuos, scabellum pedum tuorum.
Dávidtól zsoltár. Ugymond az Örökkévaló uramnak: Ulj jobbomra, mígnem teszem ellenségeidet lábaidnak zsámolyául.
2 Virgam virtutis tuæ emittet Dominus ex Sion: dominare in medio inimicorum tuorum.
Hatalmas pálczádat kinyújtja az Örökkévaló Cziónból: uralkodjál ellenségeid között!
3 Tecum principium in die virtutis tuæ in splendoribus sanctorum: ex utero ante luciferum genui te.
Néped csupa készség hadsereged napján; szentséges díszben, hajnal méhéből feléd száll fiatalságod karmatja.
4 Iuravit Dominus, et non pœnitebit eum: Tu es sacerdos in æternum secundum ordinem Melchisedech.
Megesküdött az Örökkévaló s nem bánja meg: Te pap vagy örökké Malkiczédek módjára.
5 Dominus a dextris tuis, confregit in die iræ suæ reges.
Az Úr a te jobbodon szétzúzott haragjának napján királyokat.
6 Iudicabit in nationibus, implebit ruinas: conquassabit capita in terra multorum.
Ítéletet tart a nemzetek fölött teli holttestekkel minden – összezúzta a fejet tágas földön.
7 De torrente in via bibet: propterea exaltabit caput.
A patakból az úton iszik, azért fölemeli a fejet.