Psalmorum 11

1 In finem, Psalmus David. In Domino confido: quomodo dicitis animæ meæ: Transmigra in montem sicut passer?

A karmesternek. Dávidtól. Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!

2 Quoniam ecce peccatores intenderunt arcum, paraverunt sagittas suas in pharetra, ut sagittent in obscuro rectos corde.

Mert íme a gonoszok íjjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.

3 Quoniam quæ perfecisti, destruxerunt: iustus autem quid fecit?

Midőn ledöntetnek az alapok, mit mível az igaz?

4 Dominus in templo sancto suo, Dominus in cælo sedes eius: Oculi eius in pauperem respiciunt: palpebræ eius interrogant filios hominum.

Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.

5 Dominus interrogat iustum et impium: qui autem diligit iniquitatem, odit animam suam.

Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.

6 Pluet super peccatores laqueos: ignis, et sulphur, et spiritus procellarum pars calicis eorum.

Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!

7 Quoniam iustus Dominus et iustitias dilexit: æquitatem vidit vultus eius.

Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.