Psalmorum 109
1 In finem, Psalmus David.
A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
2 Deus laudem meam ne tacueris: quia os peccatoris, et os dolosi super me apertum est.
Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
3 Locuti sunt adversum me lingua dolosa, et sermonibus odii circumdederunt me: et expugnaverunt me gratis.
És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
4 Pro eo ut me diligerent, detrahebant mihi: ego autem orabam.
Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
5 Et posuerunt adversum me mala pro bonis: et odium pro dilectione mea.
Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
6 Constitue super eum peccatorem: et diabolus stet a dextris eius.
Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
7 Cum iudicatur, exeat condemnatus: et oratio eius fiat in peccatum.
Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
8 Fiant dies eius pauci: et episcopatum eius accipiat alter.
Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
9 Fiant filii eius orphani: et uxor eius vidua.
Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
10 Nutantes transferantur filii eius, et mendicent: et eiiciantur de habitationibus suis.
S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
11 Scrutetur fœnerator omnem substantiam eius: et diripiant alieni labores eius.
Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
12 Non sit illi adiutor: nec sit qui misereatur pupillis eius.
Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
13 Fiant nati eius in interitum: in generatione una deleatur nomen eius.
Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
14 In memoriam redeat iniquitas patrum eius in conspectu Domini: et peccatum matris eius non deleatur.
Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
15 Fiant contra Dominum semper, et dispereat de terra memoria eorum:
Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
16 pro eo quod non est recordatus facere misericordiam.
Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
17 Et persecutus est hominem inopem, et mendicum, et compunctum corde mortificare.
Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
18 Et dilexit maledictionem, et veniet ei: et noluit benedictionem, et elongabitur ab eo. Et induit maledictionem sicut vestimentum, et intravit sicut aqua in interiora eius, et sicut oleum in ossibus eius.
Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
19 Fiat ei sicut vestimentum, quo operitur: et sicut zona, qua semper præcingitur.
Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
20 Hoc opus eorum, qui detrahunt mihi apud Dominum: et qui loquuntur mala adversus animam meam.
Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
21 Et tu Domine, Domine, fac mecum propter nomen tuum: quia suavis est misericordia tua.
Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
22 Libera me quia egenus, et pauper ego sum: et cor meum conturbatum est intra me.
Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
23 Sicut umbra cum declinat, ablatus sum: et excussus sum sicut locustæ.
Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
24 Genua mea infirmata sunt a ieiunio: et caro mea immutata est propter oleum.
Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
25 Et ego factus sum opprobrium illis: viderunt me, et moverunt capita sua.
És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
26 Adiuva me Domine Deus meus: salvum me fac secundum misericordiam tuam.
Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
27 Et sciant quia manus tua hæc: et tu Domine fecisti eam.
Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
28 Maledicent illi, et tu benedices: qui insurgunt in me, confundantur: servus autem tuus lætabitur.
Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
29 Induantur qui detrahunt mihi, pudore: et operiantur sicut diploide confusione sua.
Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
30 Confitebor Domino nimis in ore meo: et in medio multorum laudabo eum.
Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
31 Quia astitit a dextris pauperis, ut salvam faceret a persequentibus animam meam.
mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.
