Psalmorum 108

1 Canticum Psalmi ipsi David. Paratum cor meum Deus, paratum cor meum: cantabo, et psallam in gloria mea.

Ének. Zsoltár Dávidtól. Szilárd a szivem, oh Isten, hadd énekelek, hadd zengek – méltóságom is!

2 Exurge gloria mea, exurge psalterium, et cithara: exurgam diluculo.

Ébredj lant és hárfa! Hadd ébresztem a hajnalt!

3 Confitebor tibi in populis Domine: et psallam tibi in nationibus.

Magasztallak téged népek közt, Örökkévaló, és zengek neked a nemzetek közt.

4 Quia magna est super cælos misericordia tua: et usque ad nubes veritas tua:

Mert nagy az egeken felül szereteted s a felhőkig igazságod.

5 Exaltare super cælos Deus, et super omnem terram gloria tua:

Emelkedjél az egek fölé, oh Isten, s az egész föld fölé dicsőségeddel!

6 ut liberentur dilecti tui. Salvum fac dextera tua, et exaudi me:

Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!

7 Deus locutus est in sancto suo: Exultabo, et dividam Sichimam, et convallem tabernaculorum dimetiar.

Isten beszélt szentségében: hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.

8 Meus est Galaad, et meus est Manasses: et Ephraim susceptio capitis mei. Iuda rex meus:

Enyém Gileád, enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvény-pálczám.

9 Moab lebes spei meæ. In Idumæam extendam calceamentum meum: mihi alienigenæ amici facti sunt.

Móáb mosdómedenczém, Edómra vetem sarumat, Peléset fölött riadozom.

10 Quis deducet me in civitatem munitam? quis deducet me usque in Idumæam?

Ki vezet engem az erősített várba, ki vezérel engem Edómig?

11 Nonne tu Deus, qui repulisti nos, et non exibis Deus in virtutibus nostris?

Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!

12 Da nobis auxilium de tribulatione: quia vana salus hominis.

Adj nekünk segítséget a szorongatótól, hisz hiábavaló embernek segedelme.

13 In Deo faciemus virtutem: et ipse ad nihilum deducet inimicos nostros.

Istennel végzünk hatalmast, és ő letiporja szorongatóinkat.