Psalmorum 10
1 Ut quid Domine recessisti longe, despicis in opportunitatibus, in tribulatione?
Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
2 Dum superbit impius, incenditur pauper: comprehenduntur in consiliis quibus cogitant.
A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
3 Quoniam laudatur peccator in desideriis animæ suæ: et iniquus benedicitur.
Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
4 Exacerbavit Dominum peccator, secundum multitudinem iræ suæ non quæret.
A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
5 Non est Deus in conspectu eius: inquinatæ sunt viæ illius in omni tempore. Auferuntur iudicia tua a facie eius: omnium inimicorum suorum dominabitur.
Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
6 Dixit enim in corde suo: Non movebor a generatione in generationem, sine malo.
Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
7 Cuius maledictione os plenum est, et amaritudine, et dolo: sub lingua eius labor et dolor.
Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
8 Sedet in insidiis cum divitibus in occultis, ut interficiat innocentem.
Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
9 Oculi eius in pauperem respiciunt: insidiatur in abscondito, quasi leo in spelunca sua. Insidiatur ut rapiat pauperem: rapere pauperem dum attrahit eum.
Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
10 In laqueo suo humiliabit eum, inclinabit se, et cadet cum dominatus fuerit pauperum.
Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
11 Dixit enim in corde suo: Oblitus est Deus, avertit faciem suam ne videat in finem.
Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
12 Exurge Domine Deus, exaltetur manus tua: ne obliviscaris pauperum.
Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
13 Propter quid irritavit impius Deum? dixit enim in corde suo: Non requiret.
Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
14 Vides, quoniam tu laborem et dolorem consideras: ut tradas eos in manus tuas. Tibi derelictus est pauper: orphano tu eris adiutor.
Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
15 Contere brachium peccatoris et maligni: quæretur peccatum illius, et non invenietur.
Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
16 Dominus regnabit in æternum, et in sæculum sæculi: peribitis Gentes de terra illius.
Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
17 Desiderium pauperum exaudivit Dominus: præparationem cordis eorum audivit auris tua.
A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
18 Iudicare pupillo et humili, ut non apponat ultra magnificare se homo super terram.
Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
