Psalmorum 10
1 Ut quid Domine recessisti longe, despicis in opportunitatibus, in tribulatione?
Miért, Örökkévaló, állsz távolban, elhúzódol az inség idejében?
2 Dum superbit impius, incenditur pauper: comprehenduntur in consiliis quibus cogitant.
A gonoszok gőgje által ég a szegény; fogassanak el a fondorlatokban, melyeket kigondoltak.
3 Quoniam laudatur peccator in desideriis animæ suæ: et iniquus benedicitur.
Mert dicsekedett a gonosz lelkének vágyával, s a nyerészkedő áldotta, káromolta az Örökkévalót.
4 Exacerbavit Dominum peccator, secundum multitudinem iræ suæ non quæret.
A gonosz – gőgje szerint: Nem kér számon, nincs Isten – mind az ő gondolatai.
5 Non est Deus in conspectu eius: inquinatæ sunt viæ illius in omni tempore. Auferuntur iudicia tua a facie eius: omnium inimicorum suorum dominabitur.
Sikerülnek az útjai minden időben; magasan vannak ítéleteid, messze tőle; mind a szorongatói – mibe sem veszi.
6 Dixit enim in corde suo: Non movebor a generatione in generationem, sine malo.
Azt mondta szivében: Nem tántorodom, nemzedékre meg nemzedékre nem leszek bajban!
7 Cuius maledictione os plenum est, et amaritudine, et dolo: sub lingua eius labor et dolor.
Átokkal tele a szája, meg csalásokkal és elnyomással, nyelve alatt baj és jogtalanság.
8 Sedet in insidiis cum divitibus in occultis, ut interficiat innocentem.
Ott ül tanyáknak lelőkelyén, hogy rejtekben ölje meg az ártatlant, szemei a nyomorúságost kémlelik.
9 Oculi eius in pauperem respiciunt: insidiatur in abscondito, quasi leo in spelunca sua. Insidiatur ut rapiat pauperem: rapere pauperem dum attrahit eum.
Leselkedik a rejtekben, mint oroszlán a sűrűjében; leselkedik, hogy megragadja a szegényt; megragadja a szegényt, midőn hálójába húzza.
10 In laqueo suo humiliabit eum, inclinabit se, et cadet cum dominatus fuerit pauperum.
Lehajlik, leguggol, és ereje által elesnek a nyomorúságosak.
11 Dixit enim in corde suo: Oblitus est Deus, avertit faciem suam ne videat in finem.
Azt mondta szívében: Elfelejtette Isten, elrejtette arczát, nem látta soha.
12 Exurge Domine Deus, exaltetur manus tua: ne obliviscaris pauperum.
Kelj föl, Örökkévaló, Isten, emeld föl kezedet, ne felejtkezzél meg az alázatosakról!
13 Propter quid irritavit impius Deum? dixit enim in corde suo: Non requiret.
Miért káromolta Istent a gonosz, azt mondta szívében: nem kérsz számon?
14 Vides, quoniam tu laborem et dolorem consideras: ut tradas eos in manus tuas. Tibi derelictus est pauper: orphano tu eris adiutor.
Láttad! Mert te nézed a bajt és a bosszantást, hogy kezedbe vegyed; reád hagyja magát a nyomorúságos, árvának te vagy segítője.
15 Contere brachium peccatoris et maligni: quæretur peccatum illius, et non invenietur.
Törd meg karját a gonosznak, a rossznak keressed gonoszságát, ne találjad.
16 Dominus regnabit in æternum, et in sæculum sæculi: peribitis Gentes de terra illius.
Az Örökkévaló király mindörökre, országából kivesznek a nemzetek.
17 Desiderium pauperum exaudivit Dominus: præparationem cordis eorum audivit auris tua.
Az alázatosak vágyát meghallottad, Örökkévaló, megszilárdítod szívüket, figyelteted füledet;
18 Iudicare pupillo et humili, ut non apponat ultra magnificare se homo super terram.
hogy jogát szerezzed árvának és elnyomottnak, hogy többé már ne erőszakoskodjék a földi halandó.
