Proverbiorum 9
1 Sapientia ædificavit sibi domum, excidit columnas septem.
Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.
2 Immolavit victimas suas, miscuit vinum, et proposuit mensam suam.
Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
3 Misit ancillas suas ut vocarent ad arcem, et ad mœnia civitatis:
Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
4 Si quis est parvulus, veniat ad me. Et insipientibus locuta est:
Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja:
5 Venite, comedite panem meum, et bibite vinum quod miscui vobis.
Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
6 Relinquite infantiam, et vivite, et ambulate per vias prudentiæ.
Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
7 Qui erudit derisorem, ipse iniuriam sibi facit: et qui arguit impium, sibi maculam generat.
A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
8 Noli arguere derisorem, ne oderit te. Argue sapientem, et diliget te.
Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
9 Da sapienti occasionem, et addetur ei sapientia. Doce iustum, et festinabit accipere.
Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
10 Principium sapientiæ timor Domini: et scientia sanctorum, prudentia.
A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
11 Per me enim multiplicabuntur dies tui, et addentur tibi anni vitæ.
Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
12 Si sapiens fueris, tibimetipsi eris: si autem illusor, solus portabis malum.
Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
13 Mulier stulta et clamosa, plenaque illecebris, et nihil omnino sciens,
Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.
14 sedit in foribus domus suæ super sellam in excelso urbis loco,
És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
15 ut vocaret transeuntes per viam, et pergentes itinere suo:
Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
16 Qui est parvulus, declinet ad me. Et vecordi locuta est:
Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja:
17 Aquæ furtivæ dulciores sunt, et panis absconditus suavior.
A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!
