Proverbiorum 8
1 Numquid non sapientia clamitat, et prudentia dat vocem suam?
Nemde, szólít a bölcsesség és az értelem hallatja hangját;
2 In summis, excelsisque verticibus supra viam, in mediis semitis stans,
magaslatok tetején, az útnál, ösvények közében ott áll,
3 iuxta portas civitatis in ipsis foribus loquitur, dicens:
kapuk oldalán, város elején, ajtók bejáratánál megszólal:
4 O viri, ad vos clamito, et vox mea ad filios hominum.
Hozzátok szólok, férfiak, s hangommal az ember fiaihoz.
5 Intelligite parvuli astutiam, et insipientes animadvertite.
Értsetek, együgyűek, okosságot, s balgák ti, értelmes szívűek legyetek!
6 Audite, quoniam de rebus magnis locutura sum: et aperientur labia mea, ut recta prædicent.
Halljátok, mert jeles dolgokat beszélek s ajkaim megnyílása egyenesség:
7 Veritatem meditabitur guttur meum, et labia mea detestabuntur impium.
mert igazat szól ínyem és ajkaim utálata a gonoszság.
8 Iusti sunt omnes sermones mei, non est in eis pravum quid, neque perversum.
Igazsággal vannak szájam minden mondásai; nincs közöttük ferde és görbe;
9 Recti sunt intelligentibus, et æqui invenientibus scientiam.
mindnyájan egyenesek az értelmesnek és helyesek azoknak, kik tudást találnak.
10 Accipite disciplinam meam, et non pecuniam: doctrinam magis, quam aurum eligite.
Fogadjátok el oktatásomat és ne az ezüstöt, s a tudást inkább válogatott aranynál.
11 Melior est enim sapientia cunctis pretiosissimis: et omne desiderabile ei non potest comparari.
Mert jobb a bölcsesség koráloknál, és semmi drágaság nem ér fel ő vele.
12 Ego sapientia habito in consilio, et eruditis intersum cogitationibus.
Én bölcsesség lakom az okosság mellett és tudást, meggondolást találok.
13 Timor Domini odit malum: arrogantiam, et superbiam, et viam pravam, et os bilingue detestor.
Istenfélelem: gyűlölni a rosszat; gőgöt és gőgösséget, rossz utat és álnok szájat gyűlölök.
14 Meum est consilium, et æquitas, mea est prudentia, mea est fortitudo.
Enyém a tanács és valódi belátás, én vagyok az értelem, enyém az erő.
15 Per me reges regnant, et legum conditores iusta decernunt:
Általam uralkodnak királyok, és törvényt szabnak fejedelmek igazsággal;
16 Per me principes imperant, et potentes decernunt iustitiam.
általam vezérelnek vezérek és a nemesek, mind a földnek bírái.
17 Ego diligentes me diligo: et qui mane vigilant ad me, invenient me.
Azokat, kik engem szeretnek, szeretem, s kik engem keresnek, meg fognak találni.
18 Mecum sunt divitiæ, et gloria, opes superbæ, et iustitia.
Gazdagság és dicsőség nálam van, tartós vagyon és igazság.
19 Melior est enim fructus meus auro, et lapide pretioso, et genimina me argento electo.
Jobb gyümölcsöm aranynál és színaranynál és jövedelmem a válogatott ezüstnél.
20 In viis iustitiæ ambulo, in medio semitarum iudicii,
Az igazság pályáján járok, a jog ösvényeinek közepette:
21 ut ditem diligentes me, et thesauros eorum repleam.
hogy azoknak, kik engem szeretnek, valódi vagyont adjak birtokul és megtöltsem kincstáraikat.
22 Dominus possedit me in initio viarum suarum, antequam quidquam faceret a principio.
Az Örökkévaló szerzett engem útja kezdetén, cselekedetének elején régtől fogva.
23 Ab æterno ordinata sum, et ex antiquis antequam terra fieret.
Őskortól fogva avattattam fel, kezdettől, a föld eleitől fogva.
24 Nondum erant abyssi, et ego iam concepta eram: necdum fontes aquarum eruperant:
Mikor nem voltak mélységek, létesíttettem, mikor nem voltak források, vízzel terheltek;
25 necdum montes gravi mole constiterant: ante colles ego parturiebar:
mielőtt a hegyek elsüllyesztettek, a halmoknak előtte létesíttettem;
26 adhuc terram non fecerat, et flumina, et cardines orbis terræ.
míg nem alkotott még földet és térségeket, a világ porainak összegét.
27 Quando præparabat cælos, aderam: quando certa lege, et gyro vallabat abyssos:
Midőn megszilárdította az eget, ott voltam, midőn megszabta a kört a mélység felszínén;
28 quando æthera firmabat sursum, et librabat fontes aquarum:
midőn megerősítette a fellegeket felülről, midőn erősekké lettek a mélység forrásai;
29 quando circumdabat mari terminum suum, et legem ponebat aquis, ne transirent fines suos: quando appendebat fundamenta terræ:
midőn a tengernek megadta a törvényét, s hogy a vizek meg ne szegjék parancsát, midőn megszabta a földnek alapjait.
30 Cum eo eram cuncta componens: et delectabar per singulos dies, ludens coram eo omni tempore;
Voltam nála növendékül, voltam gyönyörűségül napról napra, játszadozva előtte minden időben,
31 ludens in orbe terrarum: et deliciæ meæ esse, cum filiis hominum.
játszadozva földje világában, a gyönyörűségem telik az ember fiaival.
32 Nunc ergo filii audite me: Beati, qui custodiunt vias meas.
Most tehát, fiúk, hallgassatok reám; hisz boldogok, kik útjaimat őrzik.
33 Audite disciplinam, et estote sapientes, et nolite abiicere eam.
Halljátok az oktatást, hogy bölcsekké legyetek, és el ne vessétek.
34 Beatus homo qui audit me, et qui vigilat ad fores meas quotidie, et observat ad postes ostii mei.
Boldog az az ember, ki rám hallgat, őrködvén ajtóimon napról napra, megőrizvén kapuim ajtófélfáit.
35 Qui me invenerit, inveniet vitam, et hauriet salutem a Domino:
Mert a ki engem talált, életet talált és kegyet nyert az Örökkévalótól;
36 qui autem in me peccaverit, lædet animam suam. Omnes, qui me oderunt, diligunt mortem.
de a ki engem elvet, önmagát bántalmazza, mind kik engem gyűlölnek, a halált szeretik.
