Proverbiorum 6
1 Fili mi, si spoponderis pro amico tuo, defixisti apud extraneum manum tuam,
Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, és kezedet adván, kötelezted magadat másért:
2 illaqueatus es verbis oris tui, et captus propriis sermonibus.
Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.
3 Fac ergo quod dico fili mi, et temetipsum libera: quia incidisti in manum proximi tui. Discurre, festina, suscita amicum tuum:
Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.
4 ne dederis somnum oculis tuis, nec dormitent palpebræ tuæ.
Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,
5 Eruere quasi damula de manu, et quasi avis de manu aucupis.
Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a vadász kezéből, és mint a madár a madarásznak kezéből.
6 Vade ad formicam o piger, et considera vias eius, et disce sapientiam:
Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs!
7 quæ cum non habeat ducem, nec præceptorem, nec principem,
A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,
8 parat in æstate cibum sibi, et congregat in messe quod comedat.
Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.
9 Usquequo piger dormies? quando consurges e somno tuo?
Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?
10 Paululum dormies, paululum dormitabis, paululum conseres manus ut dormias:
Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;
11 et veniet tibi quasi viator, egestas, et pauperies quasi vir armatus. Si vero impiger fueris, veniet ut fons messis tua, et egestas longe fugiet a te.
Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú!
12 Homo apostata, vir inutilis, graditur ore perverso,
Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,
13 annuit oculis, terit pede, digito loquitur,
A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.
14 pravo corde machinatur malum, et omni tempore iurgia seminat.
Álnokság van az ő szívében, gonoszt forral minden időben, háborúságot indít.
15 Huic extemplo veniet perditio sua, et subito conteretur, nec habebit ultra medicinam.
Annakokáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.
16 Sex sunt, quæ odit Dominus, et septimum detestatur anima eius:
E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog útálat az ő lelkének:
17 Oculos sublimes, linguam mendacem, manus effundentes innoxium sanguinem,
A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,
18 cor machinans cogitationes pessimas, pedes veloces ad currendum in malum,
Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,
19 proferentem mendacia testem fallacem, et eum, qui seminat inter fratres discordias.
A hazugságlehelő hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!
20 Conserva fili mi præcepta patris tui, et ne dimittas legem matris tuæ.
Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.
21 Liga ea in corde tuo iugiter, et circumda gutturi tuo.
Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd a nyakadba.
22 Cum ambulaveris, gradiantur tecum: cum dormieris, custodiant te, et evigilans loquere cum eis.
Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.
23 Quia mandatum lucerna est, et lex lux, et via vitæ increpatio disciplinæ:
Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.
24 ut custodiant te a muliere mala, et a blanda lingua extraneæ.
Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétől.
25 Non concupiscat pulchritudinem eius cor tuum, nec capiaris nutibus illius:
Ne kivánd az ő szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;
26 pretium enim scorti vix est unius panis: mulier autem viri pretiosam animam capit.
Mert a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász!
27 Numquid potest homo abscondere ignem in sinu suo, ut vestimenta illius non ardeant?
Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?
28 aut ambulare super prunas, ut non comburantur plantæ eius?
Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?
29 sic qui ingreditur ad mulierem proximi sui, non erit mundus cum tetigerit eam.
Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!
30 Non grandis est culpa, cum quis furatus fuerit: furatur enim ut esurientem impleat animam:
Nem útálják meg a lopót, ha lop az ő kivánságának betöltésére, mikor éhezik;
31 deprehensus quoque reddet septuplum, et omnem substantiam domus suæ tradet.
És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az ő házának minden marháját érette adhatja;
32 Qui autem adulter est, propter cordis inopiam perdet animam suam:
A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!
33 turpitudinem et ignominiam congregat sibi, et opprobrium illius non delebitur.
Vereséget és gyalázatot nyer, és az ő gyalázatja el nem töröltetik.
34 Quia zelus et furor viri non parcet in die vindictæ,
Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.
35 nec acquiescet cuiusquam precibus, nec suscipiet pro redemptione dona plurima.
Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.
