Proverbiorum 31
1 Verba Lamuelis regis. Visio, qua erudivit eum mater sua.
Lemuel király beszédei, próféczia, melylyel tanította vala őt az anyja.
2 Quid dilecte mi, quid dilecte uteri mei, quid dilecte votorum meorum?
Mit szóljak, fiam? mit, én méhem gyermeke? mit, én fogadásimnak gyermeke?
3 Ne dederis mulieribus substantiam tuam, et divitias tuas ad delendos reges.
Ne add asszonyoknak a te erődet, és a te útaidat a királyok eltörlőinek.
4 Noli regibus, o Lamuel, noli regibus dare vinum: quia nullum secretum est ubi regnat ebrietas.
Távol legyen a királyoktól, oh Lemuel, távol legyen a királyoktól a bornak itala; és az uralkodóktól a részegítő ital keresése.
5 Et ne forte bibant, et obliviscantur iudiciorum, et mutent causam filiorum pauperis.
Hogy mikor iszik, el ne felejtkezzék a törvényről, és el ne fordítsa valamely nyomorultnak igazságát.
6 Date siceram mœrentibus, et vinum his, qui amaro sunt animo:
Adjátok a részegítő italt az elveszendőnek, és a bort a keseredett szívűeknek.
7 bibant, et obliviscantur egestatis suæ, et doloris sui non recordentur amplius.
Igyék, hogy felejtkezzék az ő szegénységéről, és az ő nyavalyájáról ne emlékezzék meg többé.
8 Aperi os tuum muto, et causis omnium filiorum qui pertranseunt:
Nyisd meg a te szádat a mellett, a ki néma, és azoknak dolgában, a kik adattak veszedelemre.
9 aperi os tuum, decerne quod iustum est, et iudica inopem et pauperem.
Nyisd meg a te szádat, ítélj igazságot; forgasd ügyét a szegénynek és a szűkölködőnek!
10 Mulierem fortem quis inveniet? procul, et de ultimis finibus pretium eius.
Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.
11 Confidit in ea cor viri sui, et spoliis non indigebit.
Bízik ahhoz az ő férjének lelke, és annak marhája el nem fogy.
12 Reddet ei bonum, et non malum, omnibus diebus vitæ suæ.
Jóval illeti őt és nem gonosszal, az ő életének minden napjaiban.
13 Quæsivit lanam et linum, et operata est consilia manuum suarum.
Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel.
14 Facta est quasi navis institoris, de longe portans panem suum.
Hasonló a kereskedő hajókhoz, nagy messziről behozza az ő eledelét.
15 Et de nocte surrexit, deditque prædam domesticis suis, et cibaria ancillis suis.
Felkel még éjjel, eledelt ád az ő házának, és rendel ételt az ő szolgálóleányinak.
16 Consideravit agrum, et emit eum: de fructu manuum suarum plantavit vineam.
Gondolkodik mező felől, és megveszi azt; az ő kezeinek munkájából szőlőt plántál.
17 Accinxit fortitudine lumbos suos, et roboravit brachium suum.
Az ő derekát felövezi erővel, és megerősíti karjait.
18 Gustavit, et vidit quia bona est negotiatio eius: non extinguetur in nocte lucerna eius.
Látja, hogy hasznos az ő munkálkodása; éjjel sem alszik el az ő világa.
19 Manum suam misit ad fortia, et digiti eius apprehenderunt fusum.
Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót.
20 Manum suam aperuit inopi, et palmas suas extendit ad pauperem.
Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szűkölködőnek.
21 Non timebit domui suæ a frigoribus nivis: omnes enim domestici eius vestiti sunt duplicibus.
Nem félti az ő házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött.
22 Stragulatam vestem fecit sibi: byssus, et purpura indumentum eius.
Szőnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az ő öltözete.
23 Nobilis in portis vir eius, quando sederit cum senatoribus terræ.
Ismerik az ő férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel.
24 Sindonem fecit, et vendidit, et cingulum tradidit Chananæo.
Gyolcsot sző, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedőnek.
25 Fortitudo et decor indumentum eius, et ridebit in die novissimo.
Erő és ékesség az ő ruhája; és nevet a következő napnak.
26 Os suum aperuit sapientiæ, et lex clementiæ in lingua eius.
Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.
27 Consideravit semitas domus suæ, et panem otiosa non comedit.
Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi.
28 Surrexerunt filii eius, et beatissimam prædicaverunt: vir eius, et laudavit eam.
Felkelnek az ő fiai, és boldognak mondják őt; az ő férje, és dicséri őt:
29 Multæ filiæ congregaverunt divitias: tu supergressa es universas.
Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!
30 Fallax gratia, et vana est pulchritudo: mulier timens Dominum ipsa laudabitur.
Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!
31 Date ei de fructu manuum suarum: et laudent eam in portis opera eius.
Adjatok ennek az ő keze munkájának gyümölcséből, és dicsérjék őt a kapukban az ő cselekedetei!
