< Proverbiorum 29 >
1 Viro, qui corripientem dura cervice contemnit, repentinus ei superveniet interitus: et eum sanitas non sequetur.
A feddés embere, a ki megkeményíti nyakát, hirtelen fog megtöretni és nincs gyógyulás.
2 In multiplicatione iustorum lætabitur vulgus: cum impii sumpserint principatum, gemet populus.
Midőn sokasodnak az igazak, örül a nép; de midőn uralkodik a gonosz, nyög a nép.
3 Vir, qui amat sapientiam, lætificat patrem suum: qui autem nutrit scorta, perdet substantiam.
Ember, ki bölcsességet szeret, megörvendezteti atyját, de a ki parázna nőkkel társul, elveszíti a vagyont.
4 Rex iustus erigit terram, vir avarus destruet eam.
A király jog által fennállást ad az országnak, de az adók embere lerombolja.
5 Homo, qui blandis, fictisque sermonibus loquitur amico suo, rete expandit gressibus eius.
Férfi, ki hízeleg felebarátjának, hálót terít ki lábainak.
6 Peccantem virum iniquum involvet laqueus: et iustus laudabit atque gaudebit.
Rossz ember büntettében tőr van, de az igaz ujjong és örül.
7 Novit iustus causam pauperum: impius ignorat scientiam.
Ismeri az igaz a szegények jogát, a gonosz nem érti meg a tudást.
8 Homines pestilentes dissipant civitatem: sapientes vero avertunt furorem.
A csúfolás emberei fölszítják a várost, de a bölcsek lecsillapítják a haragot.
9 Vir sapiens, si cum stulto contenderit, sive irascatur, sive rideat, non inveniet requiem.
Bölcs ember, ki pörösködik oktalan emberrel, akár háborog, akár mosolyog, nincs nyugta.
10 Viri sanguinum oderunt simplicem: iusti autem quærunt animam eius.
A vérontás emberei gyűlölik a gáncstalant, és az egyenesek gondoskodnak lelkükről.
11 Totum spiritum suum profert stultus: sapiens differt, et reservat in posterum.
Egész indulatát szabadon engedi a balga, de a bölcs utoljára lecsendesíti.
12 Princeps, qui libenter audit verba mendacii, omnes ministros habet impios.
Uralkodó, ki hazug szóra figyel, annak szolgái mind gonoszok.
13 Pauper, et creditor obviaverunt sibi: utriusque illuminator est Dominus.
Szegény és elnyomás embere találkoztak, mindkettejük szemeinek megvilágosítója az Örökkévaló.
14 Rex, qui iudicat in veritate pauperes, thronus eius in æternum firmabitur.
Király, ki igazsággal ítéli a szegényeket, annak trónja mindenkorra megszilárdul.
15 Virga atque correptio tribuit sapientiam: puer autem, qui dimittitur voluntati suæ, confundit matrem suam.
Vessző és intés bölcsességet ad, de a szabadjára eresztett fiú szégyent hoz anyjára.
16 In multiplicatione impiorum multiplicabuntur scelera: et iusti ruinas eorum videbunt.
Midőn megsokasodnak a gonoszok, sokasodik a bűn, de az igazak meglátják elestüket.
17 Erudi filium tuum, et refrigerabit te, et dabit delicias animæ tuæ.
Fenyítsd fiadat és nyugalmat ad neked, és gyönyöröket szerez lelkednek.
18 Cum prophetia defecerit, dissipabitur populus: qui vero custodit legem, beatus est.
Látomás nélkül elvadul a nép, de a ki megőrzi a tant, boldog az!
19 Servus verbis non potest erudiri: quia quod dicis intelligit, et respondere contemnit.
Szavak által nem okul a szolga, mert érti ugyan, de nincs felelet.
20 Vidisti hominem velocem ad loquendum? stultitia magis speranda est, quam illius correptio.
Láttál embert, ki hirtelenkedik beszédében; inkább van a balgának reménye, mint neki.
21 Qui delicate a pueritia nutrit servum suum, postea sentiet eum contumacem.
Ki elkényezteti ifjúkortól fogva szolgáját, a végén az úrfivá lesz.
22 Vir iracundus provocat rixas: et qui ad indignandum facilis est, erit ad peccandum proclivior.
Haragos ember viszályt gerjeszt, és indulatos embernél sok a bűntett.
23 Superbum sequitur humilitas: et humilem spiritu suscipiet gloria.
Az ember büszkesége megalázza őt, de az alázatos lelkű szert tesz tiszteletre.
24 Qui cum fure participat, odit animam suam: adiurantem audit, et non indicat.
Ki tolvajjal osztozkodik, gyűlöli a lelkét; esküt hall, de nem vallhat.
25 Qui timet hominem, cito corruet: qui sperat in Domino, sublevabitur.
Az ember rettegése tőrt szerez, de ki az Örökkévalóban bízik, megótalmaztatik.
26 Multi requirunt faciem principis: et iudicium a Domino egreditur singulorum.
Sokan keresik fel az uralkodó színét, de az Örökkévalótól van az ember igaza.
27 Abominantur iusti virum impium: et abominantur impii eos, qui in recta sunt via. Verbum custodiens filius, extra perditionem erit.
Az igazak utálata a jogtalanság embere és a gonosznak utálata az egyenes útu.