Proverbiorum 28
1 Fugit impius, nemine persequente: iustus autem quasi leo confidens, absque terrore erit.
Megfutamodtak, bár üldöző nincs, a gonoszok, de az igazak olyanok, mint bátorságos oroszlán.
2 Propter peccata terræ multi principes eius: et propter hominis sapientiam, et horum scientiam quæ dicuntur, vita ducis longior erit.
Az ország bűne által sokan vannak vezérei, de ember által, ki ért és tud, szilárdan marad sokáig.
3 Vir pauper calumnians pauperes, similis est imbri vehementi, in quo paratur fames.
Ember, ki szegény és fosztogatja a gyöngéket: eső, mely elsöpör, de kenyér nincs.
4 Qui derelinquunt legem, laudant impium: qui custodiunt, succenduntur contra eum.
A kik elhagyják a tant, dicsérik a gonoszokat, de a kik megőrzik a tant, fölgerjednek ellenük.
5 Viri mali non cogitant iudicium: qui autem inquirunt Dominum, animadvertunt omnia.
Rossz emberek nem értik a jogot, de kik az Örökkévalót keresik, mindent értenek.
6 Melior est pauper ambulans in simplicitate sua, quam dives in pravis itineribus.
Jobb a szegény, ki gáncstalanságában jár, mint a ki fonák az utjain, ha gazdag is.
7 Qui custodit legem, filius sapiens est: qui autem comessatores pascit, confundit patrem suum.
Megóvja a tant az értelmes fiú, s a ki dőzsölőkkel társul, szégyent hoz atyjára.
8 Qui coacervat divitias usuris et fœnore, liberali in pauperes congregat eas.
A ki sokasítja vagyonát kamattal és többlettel, annak gyűjti, ki szegényeken könyörül.
9 Qui declinat aures suas ne audiat legem, oratio eius erit execrabilis.
A ki elfordítja fülét, hogy ne hallja a tant, annak imádsága is utálat.
10 Qui decipit iustos in via mala, in interitu suo corruet: et simplices possidebunt bona eius.
A ki megtéveszti az egyeneseket rossz úton, ő esik bele a vermébe, de a gáncstalanok jót fognak örökölni.
11 Sapiens sibi videtur vir dives: pauper autem prudens scrutabitur eum.
Bölcs a maga szemében a gazdag ember, de a szegény, a ki értelmes, kikutatja őt.
12 In exultatione iustorum multa gloria est: regnantibus impiis ruinæ hominum.
Midőn ujjonganak az igazak, nagy a dicsőség, de midőn felülkerekednek a gonoszok, keresni kell az embert.
13 Qui abscondit scelera sua, non dirigetur: qui autem confessus fuerit, et reliquerit ea, misericordiam consequetur.
A ki eltakarja büntetteit, nem fog boldogulni, de a ki bevallja és elhagyja, irgalmat fog találni.
14 Beatus homo, qui semper est pavidus: qui vero mentis est duræ, corruet in malum.
Boldog az ember, ki mindig retteg, de a ki megkeményíti szívét, bajba esik.
15 Leo rugiens, et ursus esuriens, princeps impius super populum pauperem.
Ordító oroszlán és mohó medve: gonosz uralkodó szegény népen.
16 Dux indigens prudentia, multos opprimet per calumniam: qui autem odit avaritiam, longi fient dies eius.
Fejedelem, hiányos az értelmességben és nagy a zsarolásban – a ki gyűlöli a haszonlesést, az soká fog élni!
17 Hominem, qui calumniatur animæ sanguinem, si usque ad lacum fugerit, nemo sustinet.
Ember, kit megöltnek vére nyomaszt, a gödörig fusson, ne tartsák őt!
18 Qui ambulat simpliciter, salvus erit: qui perversis graditur viis, concidet semel.
Ki gáncstalanul jár, megsegíttetik, de a ki fonák az útjain, az egyiken elesik.
19 Qui operatur terram suam, satiabitur panibus: qui autem sectatur otium, replebitur egestate.
A ki földjét műveli, jóllakik kenyérrel, de a ki üres dolgokat hajhász, jóllakik szegénységgel.
20 Vir fidelis multum laudabitur: qui autem festinat ditari, non erit innocens.
Hűséges embernek bő áldás jut; de a ki siet meggazdagodni, nem marad büntetlenül.
21 Qui cognoscit in iudicio faciem, non bene facit: iste et pro buccella panis deserit veritatem.
Tekintélyt ismerni nem jó, s egy darab kenyérért bűnössé lesz a férfi.
22 Vir, qui festinat ditari, et aliis invidet, ignorat quod egestas superveniet ei.
Utána rohan a vagyonnak az irigy szemű ember, és nem tudja, hogy hiány jön rá.
23 Qui corripit hominem, gratiam postea inveniet apud eum magis quam ille, qui per linguæ blandimenta decipit.
A ki meginti az embert, utóbb kegyet fog találni, inkább mint a sima nyelvű.
24 Qui subtrahit aliquid a patre suo, et a matre: et dicit hoc non esse peccatum, particeps homicidæ est.
A ki megrabolja atyját és anyját és azt mondja: nincs bűn, társa ő a rontó embernek.
25 Qui se iactat, et dilatat, iurgia concitat: qui vero sperat in Domino, sanabitur.
A telhetetlen lelkű viszályt gerjeszt, de a ki az Örökkévalóban bízik, bőségben részesül.
26 Qui confidit in corde suo, stultus est: qui autem graditur sapienter, ipse salvabitur.
A ki önszívében bízik, az balga, de a ki bölcsességben jár, az megmenekszik.
27 Qui dat pauperi, non indigebit: qui despicit deprecantem, sustinebit penuriam.
A ki szegénynek ad, annál nincs hiány, de a ki elfordítja szemeit, annak bő átok jut.
28 Cum surrexerint impii, abscondentur homines: cum illi perierint, multiplicabuntur iusti.
Mikor felülkerekednek a gonoszok, elrejtőzik az ember, de mikor elvesznek, megsokasodnak az igazak.
