Proverbiorum 24
1 Ne æmuleris viros malos, nec desideres esse cum eis:
Ne irigykedjél a rosszaság embereire, és ne kívánkozzál velök lenni;
2 quia rapinas meditatur mens eorum, et fraudes labia eorum loquuntur.
mert pusztítást gondol ki szívök és bajt beszélnek ajkaik.
3 Sapientia ædificabitur domus, et prudentia roborabitur.
Bölcsesség által épül fel a ház és értelem által szilárdul meg;
4 In doctrina replebuntur cellaria, universa substantia pretiosa et pulcherrima.
és tudás által telnek meg a kamarák, mindennemű drága és kedves vagyonnal.
5 Vir sapiens, fortis est: et vir doctus, robustus et validus.
Bölcs férfi hatalmas és a tudás embere bátor erejű.
6 Quia cum dispositione initur bellum: et erit salus ubi multa consilia sunt.
Mert útmutatásokkal viselhetsz háborút, és győzelem van a tanácsosok sokaságában.
7 Excelsa stulto sapientia, in porta non aperiet os suum.
Magas az oktalannak a bölcsesség: a kapuban nem nyitja meg a száját.
8 Qui cogitat mala facere, stultus vocabitur.
A ki azon gondolkodik, hogy rosszat tegyen, azt fondorlatok emberének hívják.
9 Cogitatio stulti peccatum est: et abominatio hominum detractor.
Oktalanság gondolata a vétek, és utálata az embereknek a csúfoló.
10 Si desperaveris lassus in die angustiæ: imminuetur fortitudo tua.
Ha elernyedtél a szükség napján, szűknek bizonyult az erőd.
11 Erue eos, qui ducuntur ad mortem: et qui trahuntur ad interitum liberare ne cesses.
Mentsd meg a halálra vitteket, és a megölésre támolygókat hát ha elvonnád.
12 Si dixeris: Vires non suppetunt: qui inspector est cordis, ipse intelligit, et servatorem animæ tuæ nihil fallit, reddetque homini iuxta opera sua.
Ha azt mondod: lám nem tudtunk róla, nemde a szívek meghatározója, ő ügyel rá, és lelked megóvója – ő tudja, és viszonoz az embernek tette szerint.
13 Comede, fili mi, mel, quia bonum est, et favum dulcissimum gutturi tuo:
Egyél, fiam, mézet, mert jó, és színméz édes az ínyednek:
14 Sic et doctrina sapientiæ animæ tuæ: quam cum inveneris, habebis in novissimis spem, et spes tua non peribit.
ilyen, tudd meg, a bölcsesség a te lelkednek; ha megtaláltad, van jövendő és reményed nem írtatik ki.
15 Ne insidieris, et quæras impietatem in domo iusti, neque vastes requiem eius.
Ne leselkedjél, te gonosz, az igaznak hajlékára, ne pusztítsd el heverő helyét;
16 Septies enim cadet iustus, et resurget: impii autem corruent in malum.
mert hétszer elesik az igaz, de fölkel, de a gonoszok megbotlanak a szerencsétlenségben.
17 Cum ceciderit inimicus tuus, ne gaudeas, et in ruina eius ne exultet cor tuum:
Midőn elesik az ellenséged, ne örülj, s midőn megbotlik, ne vigadjon szíved;
18 ne forte videat Dominus, et displiceat ei, et auferat ab eo iram suam.
nehogy lássa az Örökkévaló és rossznak tetszenék szemeiben és elfordítaná tőle haragját.
19 Ne contendas cum pessimis, nec æmuleris impios:
Ne gerjedj föl a gonosztevők ellen, ne irigykedjél a gonoszokra;
20 quoniam non habent futurorum spem mali, et lucerna impiorum extinguetur.
mert nem lesz jövendője a rossznak, a gonoszok mécsese kialszik.
21 Time Dominum, fili mi, et regem: et cum detractoribus non commiscearis:
Féljed az Örökkévalót, fiam, és a királyt, az elszakadókkal ne állj össze;
22 quoniam repente consurget perditio eorum: et ruinam utriusque quis novit?
mert hírtelen támad szerencsétlenségük, és mindkettejük balvégzetét ki ismeri?
23 Hæc quoque sapientibus: Cognoscere personam in iudicio non est bonum.
Ezek is bölcsektől valók. Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
24 Qui dicunt impio: Iustus es: maledicent eis populi, et detestabuntur eos tribus.
A ki azt mondja a gonosznak: igaz vagy, azt átkozzák a népek, szidják a nemzetek;
25 Qui arguunt eum, laudabuntur: et super ipsos veniet benedictio.
de a megfeddőknek kellemes lesz a dolguk, és reájuk száll a jónak áldása.
26 Labia deosculabitur, qui recta verba respondet.
Az ajkakat csókolja, a ki helyes szavakkal válaszol.
27 Præpara foris opus tuum, et diligenter exerce agrum tuum: ut postea ædifices domum tuam.
Készítsd el odakünn munkádat, és intézd el azt magadnak a mezőn; azután építsd fel házadat.
28 Ne sis testis frustra contra proximum tuum: nec lactes quemquam labiis tuis.
Ne légy ok nélkül tanú felebarátod ellen; vajon ámítanád-e ajkaiddal?
29 Ne dicas: Quomodo fecit mihi, sic faciam ei: reddam unicuique secundum opus suum.
Ne mondd: amint velem tett, úgy teszek ő vele, viszonzok az embernek tette szerint.
30 Per agrum hominis pigri transivi, et per vineam viri stulti:
Rest ember mezeje mellett mentem el, és esztelen ember szőlleje mellett;
31 et ecce totum repleverant urticæ, et operuerant superficiem eius spinæ, et maceria lapidum destructa erat.
s íme egészen benőtte a tövis, ellepte színét a csalán, és kőfala le volt rombolva.
32 Quod cum vidissem, posui in corde meo, et exemplo didici disciplinam.
Néztem én, ráfordítottam szívemet, láttam, tanulságot vettem.
33 Parum, inquam, dormies, modicum dormitabis, pauxillum manus conseres, ut quiescas:
Egy kis alvás, egy kis szendergés, egy kis kézösszekulcsolás, hogy feküdj;
34 et veniet tibi quasi cursor egestas, et mendicitas quasi vir armatus.
majd el jön vándorként a te szegénységed és szűkölködésed, mint a pajzsos férfi.
