Proverbiorum 17
1 Melior est buccella sicca cum gaudio, quam domus plena victimis cum iurgio.
Jobb száraz darab kenyér és nyugalom mellette, mint ház tele háborúságos áldozatokkal.
2 Servus sapiens dominabitur filiis stultis, et inter fratres hereditatem dividet.
Eszes szolga uralkodni fog a szégyenletes fiún, és a testvérek közt osztozkodni fog az örökségen.
3 Sicut igne probatur argentum, et aurum camino: ita corda probat Dominus.
Tégely az ezüstnek s kohó az aranynak, de a szívek vizsgálója az Örökkévaló.
4 Malus obedit linguæ iniquæ: et fallax obtemperat labiis mendacibus.
A gonosztevő figyel a jogtalanság ajkára, a hazug hallgat a veszedelem nyelvére.
5 Qui despicit pauperem, exprobrat Factori eius: et qui ruina lætatur alterius, non erit impunitus.
A ki gúnyolódik a szegényen, káromolta alkotóját, a ki őrvend szerencsétlenségen, nem marad büntetlenül.
6 Corona senum filii filiorum: et gloria filiorum patres eorum.
Az öregek koronája gyermekeik gyermekei és a gyermekek dísze a szüleik.
7 Non decent stultum verba composita: nec principem labium mentiens.
Nem illő az aljashoz fennhéjázó beszéd, hát még a nemeshez hazug beszéd.
8 Gemma gratissima, expectatio præstolantis: quocumque se vertit, prudenter intelligit.
Bűvös kő a megvesztegetés gazdája szemeiben: bármerre fordul, boldogul.
9 Qui celat delictum, quærit amicitias: qui altero sermone repetit, separat fœderatos.
A ki eltakarja a bűntettet, szeretetet keres, de a ki ismételgeti a dolgot, barátot választ el.
10 Plus proficit correptio apud prudentem, quam centum plagæ apud stultum.
Mélyen hat a dorgálás az értelmesre, inkább mint mikor százszor ütik a balgát.
11 Semper iurgia quærit malus: Angelus autem crudelis mittetur contra eum.
Csak bajt keres az engedetlen, a kegyetlen követ bocsáttatik ellene.
12 Expedit magis ursæ occurrere raptis fœtibus, quam fatuo confidenti in stultitia sua.
Találjon rá az emberre kölykétől megfosztott medve, és ne a balga az ő oktalanságában.
13 Qui reddit mala pro bonis, non recedet malum de domo eius.
A ki rosszat fizet jóért, nem mozdul el házából a baj.
14 Qui dimittit aquam, caput est iurgiorum: et antequam patiatur contumeliam, iudicium deserit.
Víznek kieresztése a viszály kezdete: mielőtt kitörne, hagyd abba a pört.
15 Qui iustificat impium, et qui condemnat iustum, abominabilis est uterque apud Deum.
A ki fölmenti a bűnöst és elítéli az igazat: az Örökkévaló utálata mindkettejük.
16 Quid prodest stulto habere divitias, cum sapientiam emere non possit? Qui altum facit domum suam, quærit ruinam: et qui evitat discere, incidet in mala.
Minek is a vételár balgának kezében, hogy bölcsességet vegyen, s nincsen ész!
17 Omni tempore diligit qui amicus est: et frater in angustiis comprobatur.
Minden időben szeret a barát, de testvér szorongatás idejére születik.
18 Stultus homo plaudet manibus cum spoponderit pro amico suo.
Esztelen ember kézbe csap, kezességet vállal felebarátja előtt.
19 Qui meditatur discordias, diligit rixas: et qui exaltat ostium, quærit ruinam.
A ki a bűntettet szereti, szereti a czívódást; a ki magasra teszi bejáratát, romlást keres.
20 Qui perversi cordis est, non inveniet bonum: et qui vertit linguam, incidet in malum.
Álnok szívű nem talál jót, s a ki nyelvével ferde, bajba esik.
21 Natus est stultus in ignominiam suam: sed nec pater in fatuo lætabitur.
A ki balgának szülője, az neki bánatára van, és nem örül az aljasnak atyja.
22 Animus gaudens ætatem floridam facit: spiritus tristis exiccat ossa.
Örvendő szív jó gyógyítást ad, de a levert lélek kiszárítja a csontot.
23 Munera de sinu impius accipit, ut pervertat semitas iudicii.
Megvesztegetést vesz ki öléből a gonosz, hogy elhajlítsa a jog ösvényeit.
24 In facie prudentis lucet sapientia: oculi stultorum in finibus terræ.
Az értelmesnek arcza előtt van a bölcsesség, de a balgának szemei föld végén járnak.
25 Ira patris, filius stultus: et dolor matris quæ genuit eum.
Bosszúsága atyjának a balga fiú, és keserűsége szülőanyjának.
26 Non est bonum, damnum inferre iusto: nec percutere principem, qui recta iudicat.
Még bírságolni az igazat sem jó, megverni a nemeseket a méltányosság ellenére.
27 Qui moderatur sermones suos, doctus et prudens est: et pretiosi spiritus vir eruditus.
Visszatartja beszédét a ki tudást ismer, tartózkodó lelkű az értelmes ember,
28 Stultus quoque si tacuerit, sapiens reputabitur: et si compresserit labia sua, intelligens.
Az oktalan is, midőn hallgat, bölcsnek tekintetik, a ki becsukja ajkait, értelmesnek.
