Lamentationes 5
1 Recordare Domine quid acciderit nobis: intuere, et respice opprobrium nostrum.
Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
2 Hæreditas nostra versa est ad alienos: domus nostræ ad extraneos.
Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
3 Pupilli facti sumus absque patre, matres nostræ quasi viduæ.
Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
4 Aquam nostram pecunia bibimus: ligna nostra pretio comparavimus.
Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
5 Cervicibus nostris minabamur, lassis non dabatur requies.
Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
6 Ægypto dedimus manum, et Assyriis ut saturaremur pane.
Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Patres nostri peccaverunt, et non sunt: et nos iniquitates eorum portavimus.
Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
8 Servi dominati sunt nostri: non fuit qui redimeret de manu eorum.
Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
9 In animabus nostris afferebamus panem nobis, a facie gladii in deserto.
Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
10 Pellis nostra, quasi clibanus exusta est a facie tempestatum famis.
Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
11 Mulieres in Sion humiliaverunt, et virgines in civitatibus Iuda.
Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
12 Principes manu suspensi sunt: facies senum non erubuerunt.
Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
13 Adolescentibus impudice abusi sunt: et pueri in ligno corruerunt.
Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
14 Senes defecerunt de portis: iuvenes de choro psallentium.
Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
15 Defecit gaudium cordis nostri: versus est in luctum chorus noster.
Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
16 Cecidit corona capitis nostri: væ nobis, quia peccavimus.
Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
17 Propterea mœstum factum est cor nostrum, ideo contenebrati sunt oculi nostri.
Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
18 Propter montem Sion quia disperiit, vulpes ambulaverunt in eo.
Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
19 Tu autem Domine in æternum permanebis, solium tuum in generationem et generationem.
Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
20 Quare in perpetuum oblivisceris nostri? derelinques nos in longitudine dierum?
Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
21 Converte nos Domine ad te, et convertemur: innova dies nostros, sicut a principio.
Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
22 Sed proiiciens repulisti nos, iratus es contra nos vehementer.
Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
