Job 5
1 Voca ergo, si est qui tibi respondeat, et ad aliquem sanctorum convertere.
Kiálts csak, van-e, ki felel neked, s kihez fordulnál a szentek közül?
2 Vere stultum interficit iracundia, et parvulum occidit invidia.
Mert az oktalant megöli a bosszúság, s az együgyűre halált hoz a vakbuzgalom.
3 Ego vidi stultum firma radice, et maledixi pulchritudini eius statim.
Én láttam az oktalant meggyökeredzeni, és rögtön megátkoztam hajlékát.
4 Longe fient filii eius a salute, et conterentur in porta, et non erit qui eruat.
Távol esnek gyermekei a segítségtől, összezúzatnak a kapuban és nincs mentő.
5 Cuius messem famelicus comedet, et ipsum rapiet armatus, et bibent sitientes divitias eius.
A kinek aratását megeszi az éhező, tövisek közül is elveszi, és áhítja vagyonukat a hurok.
6 Nihil in terra sine causa fit, et de humo non oritur dolor.
Mert nem a porból nő ki a baj, s nem a földből sarjad a szenvedés;
7 Homo nascitur ad laborem, et avis ad volatum.
hanem az ember szenvedésre született, a mint a villám fiai magasba repülnek.
8 Quam ob rem ego deprecabor Dominum, et ad Deum ponam eloquium meum:
Azonban én Istenhez fordulnék, és az Istenhez intézném ügyemet.
9 Qui facit magna et inscrutabilia et mirabilia absque numero:
A ki nagyokat tesz, kikutathatatlanul, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen.
10 Qui dat pluviam super faciem terræ, et irrigat aquis universa:
A ki esőt ad a földnek színére s vizet küld a térségek szinére,
11 Qui ponit humiles in sublime, et mœrentes erigit sospitate:
hogy az alacsonyokat magasra tegye, s a búsulók segítségre emelkednek.
12 Qui dissipat cogitationes malignorum, ne possint implere manus eorum quod cœperant:
Megbontja a ravaszok gondolatait, s nem végeznek kezeik olyat, a mi valódiság.
13 Qui apprehendit sapientes in astutia eorum, et consilium pravorum dissipat:
Megfogja a bölcseket ravaszságukban, s a ferdék tanácsa elhamarkodott;
14 Per diem incurrent tenebras, et quasi in nocte sic palpabunt in meridie.
nappal sötétségre találnak, és mint éjjel tapogatóznak délben.
15 Porro salvum faciet egenum a gladio oris eorum, et de manu violenti pauperem.
Így megsegíti a kardtól, szájuktól, és az erősnek kezétől a szűkölködőt;
16 Et erit egeno spes, iniquitas autem contrahet os suum.
s lett remény a szegény számára, és a jogtalanság elzárta száját.
17 Beatus homo qui corripitur a Deo: increpationem ergo Domini ne reprobes:
Íme boldog a halandó, kit Isten megfenyít, s a Mindenható oktatását meg ne vesd;
18 Quia ipse vulnerat, et medetur: percutit, et manus eius sanabunt.
mert ő fájdít és bekötöz, sebet üt és kezei gyógyítanak.
19 In sex tribulationibus liberabit te, et in septima non tangent te malum.
Hat szorongatásban megment és hétben nem ér téged baj:
20 In fame eruet te de morte, et in bello de manu gladii.
Éhségben megváltott a haláltól s háborúban kard hatalmától;
21 A flagello linguæ absconderis, et non timebis calamitatem cum venerit.
a nyelv ostora elől rejtve vagy s nem félsz pusztítástól, midőn jön;
22 In vastitate, et fame ridebis, et bestias terræ non formidabis.
pusztításon s éhínségen nevetsz, s a föld vadjától nem kell félned,
23 Sed cum lapidibus regionum pactum tuum, et bestiæ terræ pacificæ erunt tibi.
mert a mező köveivel van szövetséged s a mező vadja békére állott veled.
24 Et scies quod pacem habeat tabernaculum tuum, et visitans speciem tuam, non peccabis.
Megtudod, hogy béke a te sátorod; vizsgálod hajlékodat és nincs vétked;
25 Scies quoque quoniam multiplex erit semen tuum, et progenies tua quasi herba terræ.
tudod, hogy sok a magzatod és sarjaid akár a földnek füve.
26 Ingredieris in abundantia sepulchrum, sicut infertur acervus tritici in tempore suo.
Erő teljében jutsz el sírhoz, a mint fölmén az asztag a maga idején.
27 Ecce, hoc, ut investigavimus, ita est: quod auditum, mente pertracta.
Íme, ez az, a mit kikutattunk, így van, hallgass rá és ismerd meg te!
