Job 41
1 An extrahere poteris leviathan hamo, et fune ligabis linguam eius?
Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
2 Numquid pones circulum in naribus eius, aut armilla perforabis maxillam eius?
Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
3 Numquid multiplicabit ad te preces, aut loquetur tibi mollia?
Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
4 Numquid feriet tecum pactum, et accipies eum servum sempiternum?
Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
5 Numquid illudes ei quasi avi, aut ligabis eum ancillis tuis?
Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
6 Concident eum amici, divident illum negotiatores?
Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
7 Numquid implebis sagenas pelle eius, et gurgustium piscium capite illius?
Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
8 Pone super eum manum tuam: memento belli, nec ultra addas loqui.
Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
9 Ecce, spes eius frustrabitur eum, et videntibus cunctis præcipitabitur.
Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
10 Non quasi crudelis suscitabo eum: quis enim resistere potest vultui meo?
Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
11 Quis ante dedit mihi, ut reddam ei? omnia quæ sub cælo sunt, mea sunt.
Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
12 Non parcam ei, et verbis potentibus, et ad deprecandum compositis.
Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
13 Quis revelabit faciem indumenti eius? et in medium oris eius quis intrabit?
Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
14 Portas vultus eius quis aperiet? per gyrum dentium eius formido.
Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
15 Corpus illius quasi scuta fusilia, compactum squamis se prementibus.
Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
16 Una uni coniungitur, et ne spiraculum quidem incedit per eas:
Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
17 Una alteri adhærebit, et tenentes se nequaquam separabuntur.
Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
18 Sternutatio eius splendor ignis, et oculi eius, ut palpebræ diluculi.
Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
19 De ore eius lampades procedunt, sicut tædæ ignis accensæ.
A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
20 De naribus eius procedit fumus, sicut ollæ succensæ atque ferventis.
Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
21 Halitus eius prunas ardere facit, et flamma de ore eius egreditur.
Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
22 In collo eius morabitur fortitudo, et faciem eius præcedit egestas.
Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
23 Membra carnium eius cohærentia sibi: mittet contra eum fulmina, et ad locum alium non ferentur.
Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
24 Cor eius indurabitur tamquam lapis, et stringetur quasi malleatoris incus.
Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
25 Cum sublatus fuerit, timebunt angeli, et territi purgabuntur.
Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
26 Cum apprehenderit eum gladius, subsitere non poterit neque hasta, neque thorax:
Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
27 Reputabit enim quasi paleas ferrum, et quasi lignum putridum, æs.
Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
28 Non fugabit eum vir sagittarius, in stipulam versi sunt ei lapides fundæ.
A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
29 Quasi stipulam æstimabit malleum, et deridebit vibrantem hastam.
Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
30 Sub ipso erunt radii solis, et sternet sibi aurum quasi lutum.
Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
31 Fervescere faciet quasi ollam profundum mare, et ponet quasi cum unguenta bulliunt.
Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
32 Post eum lucebit semita, æstimabit abyssum quasi senescentem.
Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
33 Non est super terram potestas, quæ comparetur ei, qui factus est ut nullum timeret.
Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
34 Omne sublime videt, ipse est rex super universos filios superbiæ.
Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
