Job 41
1 An extrahere poteris leviathan hamo, et fune ligabis linguam eius?
Kihúzod-e a leviátánt horoggal, s kötéllel lenyomod-e nyelvét?
2 Numquid pones circulum in naribus eius, aut armilla perforabis maxillam eius?
Teszel-e kákagúzst orrába és kampóval átlyukaszthatod-e állkapcsát?
3 Numquid multiplicabit ad te preces, aut loquetur tibi mollia?
Fog-e könyörögni neked, avagy szelíden beszél-e hozzád?
4 Numquid feriet tecum pactum, et accipies eum servum sempiternum?
Köt-e veled szövetséget, veheted-e örökre szolgául?
5 Numquid illudes ei quasi avi, aut ligabis eum ancillis tuis?
Játszhatsz-e vele mint madárral, s megkötöd-e leányzóid számára?
6 Concident eum amici, divident illum negotiatores?
Alkudnak-e rajta kalmártársak, szétosztják-e kereskedők közt?
7 Numquid implebis sagenas pelle eius, et gurgustium piscium capite illius?
Megrakod-e tüskékkel a bőrét és halászszigonnyal fejét?
8 Pone super eum manum tuam: memento belli, nec ultra addas loqui.
Vesd rá kezedet, gondolj harczra – nem teheted többé.
9 Ecce, spes eius frustrabitur eum, et videntibus cunctis præcipitabitur.
Lám, az ember várakozása megcsalatkozott, hisz már láttára is leterül.
10 Non quasi crudelis suscitabo eum: quis enim resistere potest vultui meo?
Nincs vakmerő, ki felingerelné: ki az tehát, ki én elémbe áll?
11 Quis ante dedit mihi, ut reddam ei? omnia quæ sub cælo sunt, mea sunt.
Ki előzött meg valamivel, hogy fizessek? Mi az egész ég alatt van, enyém az.
12 Non parcam ei, et verbis potentibus, et ad deprecandum compositis.
Nem hallgathatom el tagjait, sem hatalmának mivoltát, sem testalkatának kellemét.
13 Quis revelabit faciem indumenti eius? et in medium oris eius quis intrabit?
Ki takarta fel ruhájának felszínét, páros fogsora közé ki hatol be?
14 Portas vultus eius quis aperiet? per gyrum dentium eius formido.
Arczának ajtait ki nyitotta fel, fogai körül rettenet!
15 Corpus illius quasi scuta fusilia, compactum squamis se prementibus.
Büszkeség pajzsainak csatornái, szoros pecséttel lezárva;
16 Una uni coniungitur, et ne spiraculum quidem incedit per eas:
egyik éri a másikat, s levegő sem jut közéjök;
17 Una alteri adhærebit, et tenentes se nequaquam separabuntur.
egyik tapad a másikhoz, összefogódznak s nem válnak szét.
18 Sternutatio eius splendor ignis, et oculi eius, ut palpebræ diluculi.
Tüsszentése fényt sugároztat és szemei olyanok mint a hajnal szempillái.
19 De ore eius lampades procedunt, sicut tædæ ignis accensæ.
Szájából fáklyák csapnak ki, tüzes sziporkák szökkennek el.
20 De naribus eius procedit fumus, sicut ollæ succensæ atque ferventis.
Orrlyukaiból füst megy ki, mint forró üstből kákatörzsön.
21 Halitus eius prunas ardere facit, et flamma de ore eius egreditur.
Lehelete parazsat lobbant föl, és láng megy ki szájából.
22 In collo eius morabitur fortitudo, et faciem eius præcedit egestas.
Nyakán erő tanyázik, előtte szökik a csüggedés.
23 Membra carnium eius cohærentia sibi: mittet contra eum fulmina, et ad locum alium non ferentur.
Húsának lafantyúi feszesek, szilárdak rajta, nem fityegnek.
24 Cor eius indurabitur tamquam lapis, et stringetur quasi malleatoris incus.
Szíve szilárd mint a kő és szilárd mint az alsó malomkő.
25 Cum sublatus fuerit, timebunt angeli, et territi purgabuntur.
Emelkedésétől hatalmasak félnek, megtöretésétől megzavarodnak.
26 Cum apprehenderit eum gladius, subsitere non poterit neque hasta, neque thorax:
Ha ki karddal éri, ez nem áll meg benne, sem dárda, kopja s nyílvas.
27 Reputabit enim quasi paleas ferrum, et quasi lignum putridum, æs.
Szalmának tekinti a vasat, korhadt fának az érczet;
28 Non fugabit eum vir sagittarius, in stipulam versi sunt ei lapides fundæ.
meg nem szalasztja az íjj fia, tarlóvá változnak át rajta parittyakövek.
29 Quasi stipulam æstimabit malleum, et deridebit vibrantem hastam.
Tarlónak tekinti a buzogányt, s nevet a lándzsának süvítésén.
30 Sub ipso erunt radii solis, et sternet sibi aurum quasi lutum.
Alul rajta kiélezett cserepek, cséplőszánt terít az iszapra.
31 Fervescere faciet quasi ollam profundum mare, et ponet quasi cum unguenta bulliunt.
Felforralja, mint a fazekat, a mélységet, olyanná teszi a tengert, mint keverő üstöt.
32 Post eum lucebit semita, æstimabit abyssum quasi senescentem.
Mögötte világít egy ösvény, őszhajnak lehet gondolni az árt.
33 Non est super terram potestas, quæ comparetur ei, qui factus est ut nullum timeret.
Nincs földön párja neki, mely alkotva van rettenthetetlennek.
34 Omne sublime videt, ipse est rex super universos filios superbiæ.
Minden magast lenéz, király ő mind a büszke vadak fölött.
