Job 32
1 Omiserunt autem tres viri isti respondere Iob, eo quod iustus sibi videretur.
S megszűnt ez a három férfi felelni Jóbnak, mert igaz volt a maga szemeiben.
2 Et iratus, indignatusque est Eliu filius Barachel Buzites, de cognatione Ram: iratus est autem adversum Iob, eo quod iustum se esse diceret coram Deo.
Akkor föllobbant haragja Elihúnak, a Búzbeli Barakél fiának a Rám nemzetségből; Jób ellen lobbant föl haragja, mivelhogy igazabbnak vélte magát Istennél,
3 Porro adversum amicos eius indignatus est, eo quod non invenissent responsionem rationabilem, sed tantummodo condemnassent Iob.
s három barátja ellen lobbant föl haragja, mivelhogy nem találtak feleletet, de Jóbot gonosznak ítélték.
4 Igitur Eliu expectavit Iob loquentem: eo quod seniores essent qui loquebantur.
Elihú pedig kivárta Jóbot szavaival, mert azok korra öregebbek voltak nálánál.
5 Cum autem vidisset quod tres respondere non potuissent, iratus est vehementer.
De látta Elíhú, hogy nincsen felelet a. három férfi szájában, akkor föllobbant haragja.
6 Respondensque Eliu filius Barachel Buzites, dixit: Iunior sum tempore, vos autem antiquiores, idcirco demisso capite, veritus sum vobis indicare meam sententiam.
S megszólalt Elíhú, a Búzbeli Barakélnek fia és mondta: Fiatal vagyok én korra, ti pedig aggastyánok, azért tartózkodtam és féltem attól, hogy tudásomat közöljem veletek.
7 Sperabam enim quod ætas prolixior loqueretur, et annorum multitudo doceret sapientiam.
Azt mondtam: Napok beszéljenek és az évek sokasága tudasson bölcsséget.
8 Sed, ut video, spiritus est in hominibus, et inspiratio Omnipotentis dat intelligentiam.
Ámde a szellem az a halandóban s a Mindenható lehelete, a mi értelmessé teszi őket.
9 Non sunt longævi sapientes, nec senes intelligunt iudicium.
Nem a sokévűek bölcsek, s nem a vének értenek ítéletet;
10 Ideo dicam: Audite me, ostendam vobis etiam ego meam sapientiam.
azért mondtam: hallgass reám, hadd közöljem én is tudásomat.
11 Expectavi enim sermones vestros, audivi prudentiam vestram, donec disceptaremini sermonibus:
Lám, várakoztam szavaitokra, figyeltem értelmezéseitekre, míg átkutatnátok a beszédeket.
12 Et donec putabam vos aliquid dicere, considerabam: sed, ut video, non est qui possit arguere Iob, et respondere ex vobis sermonibus eius.
Ügyeltem is reátok, de íme nincs, ki Jóbot megczáfolná, ki közületek mondásaira felelne.
13 Ne forte dicatis: Invenimus sapientiam: Deus proiecit eum, non homo.
Nehogy mondjátok: találtunk bölcsességet; Isten taszítsa őt el, nem ember!
14 Nihil locutus est mihi, et ego non secundum sermones vestros respondebo illi.
De nem én hozzám intézett beszédet, nem is a ti mondásaitokkal válaszolnék neki.
15 Extimuerunt, nec responderunt ultra, abstuleruntque a se eloquia.
Megrettentek, nem feleltek többet, elszakadtak tőlük a szavak.
16 Quoniam igitur expectavi, et non sunt locuti: steterunt, nec ultra responderunt:
Várakozzam-e, mert ők nem beszélnek, mert elállottak, nem feleltek többé?
17 Respondebo et ego partem meam, et ostendam scientiam meam.
Hadd felelek: én is a részemmel, hadd közlöm én is tudásomat.
18 Plenus sum enim sermonibus, et coarctat me spiritus uteri mei.
Mert tele vagyok szavakkal, szorít engem bensőm szelleme.
19 En venter meus quasi mustum absque spiraculo, quod lagunculas novas disrumpit.
Íme bensőm olyan, mint nyitatlan bor, mint a mely új tömlőkből kifakad.
20 Loquar, et respirabo paululum: aperiam labia mea, et respondebo.
Hadd beszélek, hogy megkönnyebbüljek, kinyitom ajkaimat és felelek.
21 Non accipiam personam viri, et Deum homini non æquabo.
Nem kell senki személyét tekintenem és embernek nem fogok hízelkedni;
22 Nescio enim quamdiu subsistam, et si post modicum tollat me Factor meus.
mert nem is tudok én hízelkedni; csakhamar elvinne engem alkotóm.
