Job 27
1 Addidit quoque Iob, assumens parabolam suam, et dixit:
És továbbra előadta Jób a példázatát és mondta;
2 Vivit Deus, qui abstulit iudicium meum, et Omnipotens, qui ad amaritudinem adduxit animam meam,
Él az Isten, ki elvette jogomat, s a Mindenható, ki elkeserítette lelkemet:
3 Quia donec superest halitus in me, et spiritus Dei in naribus meis,
bizony, valameddig lelkem bennem van és Isten lehelete orromban;
4 Non loquentur labia mea iniquitatem, nec lingua mea meditabitur mendacium.
nem beszélnek; ajkaim jogtalanságot s nyelvem nem szól csalárdságot!
5 Absit a me ut iustos vos esse iudicem: donec deficiam, non recedam ab innocentia mea.
Távol legyen tőlem, nem adok nektek igazat, amíg ki nem múltam, nem vétetem el magamtól gáncstalanságomat.
6 Iustificationem meam, quam cœpi tenere, non deseram: neque enim reprehendit me cor meum in omni vita mea.
Igazságomhoz ragaszkodom, nem engedem el, nem szid szívem egyet sem napjaim közül.
7 Sit ut impius, inimicus meus: et adversarius meus, quasi iniquus.
Legyen olyan mint a gonosz az ellenségem és támadóm olyan, mint a jogtalan!
8 Quæ est enim spes hypocritæ si avare rapiat, et non liberet Deus animam eius?
Mert mi az istentelennek reménye, midőn elvágja, midőn kirántja Isten a lelkét?
9 Numquid Deus audiet clamorem eius cum venerit super eum angustia?
Kiáltását hallja-e Isten, midőn rája jön a szorongatás?
10 Aut poterit in Omnipotente delectari, et invocare Deum omni tempore?
Avagy gyönyörködni fog-e a Mindenhatóban, hívhatja-e Istent minden időben?
11 Docebo vos per manum Dei quæ Omnipotens habeat, nec abscondam.
Megtanítlak benneteket Isten keze iránt, a mi a Mindenhatónál van, azt nem titkolom el.
12 Ecce, vos omnes nostis, et quid sine causa vana loquimini?
Lám, ti mindnyájatok láttátok, minek is hivalogtok hiábavalóan?
13 Hæc est pars hominis impii apud Deum, et hæreditas violentorum, quam ob Omnipotente suscipient.
Ez a gonosz ember osztályrésze Istennél s az erőszakosok birtoka, melyet a Mindenhatótól kapnak.
14 Si multiplicati fuerint filii eius, in gladio erunt, et nepotes eius non saturabuntur pane.
Ha sokasodnak gyermekei – a kard számára, s ivadékai nem fognak jóllakni kenyérrel;
15 Qui reliqui fuerint ex eo, sepelientur in interitu, et viduæ illius non plorabunt.
maradékai halálvészben temettetnek el s özvegyei nem fognak sírni.
16 Si comportaverit quasi terram argentum, et sicut lutum præparaverit vestimenta:
Ha fölhalmoz ezüstöt, mint a por és öltözéket szerez, mint az agyag:
17 Præparabit quidem, sed iustus vestietur illis: et argentum innocens dividet.
szerez, de az igaz ölti fel, s az ezüstön az ártatlan osztozkodik.
18 Ædificavit sicut tinea domum suam, et sicut custos fecit umbraculum.
Felépítette, mint a moly, a házát s mint a kunyhót, melyet csősz készített:
19 Dives cum dormierit, nihil secum auferet: aperiet oculos suos, et nihil inveniet.
gazdagon fekszik le, mint a ki nem ragadtatik el; kinyitotta szemeit s nincsen.
20 Apprehendet eum quasi aqua inopia, nocte opprimet eum tempestas.
Utoléri őt, mint a víz, a rémség, éjjel lopta el a szélvész.
21 Tollet eum ventus urens, et auferet, et velut turbo rapiet eum de loco suo.
Felkapja őt a keleti szél, és eltűnik, és elviharozza helyéből.
22 Et mittet super eum, et non parcet: de manu eius fugiens fugiet.
Hajít reá s nem kímél, keze elől kell futva futnia;
23 Stringet super eum manus suas, et sibilabit super illum, intuens locum eius.
összecsapják fölötte kezüket és pisszegnek rajta az ő helyéről.
